Közös érdekek, közös értékek? (2022)
A V4-ek kohéziójának perspektívái, Németország jövőbeni lehetséges mozgástere a régióban - többek között ezeket a kérdéseket vitatták meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Tanulmányok Intézete (STI) és a Habsburg Ottó Alapítvány által szervezett Közös érdekek, közös értékek? – Németország és a Visegrádi Négyek kapcsolata új kihívások idején című konferencián. A magyar visegrádi elnökség alkalmából április 22-én szervezett eseménynek a Ludovika Főépület Széchenyi Díszterme adott otthont.
Az NKE rektora megnyitóbeszédében elmondta: a Visegrádi Négyek és Németország gazdasági lehetőségei és pozíciói nagyban függnek az egymással való együttműködés intenzitásától és a változó gazdasági környezet által teremtett kihívásokra adott közös válaszok hatékonyságától. Emellett a geopolitikai konfliktusok és átalakulások a Visegrádi Négyek és Németország nexusában is számos további kérdés átgondolását teszik szükségessé. „A cél az, hogy a pandémia után a köztük lévő stratégiai partnerség az Európai Uniót gazdaságilag erősebbé és globálisan versenyképesebbé tegye” – fogalmazott Deli Gergely.
Prőhle Gergely, az NKE STI vezetője és a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója köszöntőjében kiemelte: a rendszerváltoztatás óta a magyar külpolitika és a magyar szellemi élet nagyon következetes és fontos közép-európai elköteleződéssel rendelkezik. Az intézetvezető hangsúlyozta, hogy a V4-eket és Németországot geopolitikai és kereskedelmi érdekek is összekötik, „melyeket a kölcsönösség határoz meg”.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke nyitóelőadásában a közép-európai (elsősorban lengyel), az orosz-ukrán, valamint a német-európai viszonylatot érintette. Azt mondta, mindhárom esetében az "útkeresés" fázisa figyelhető meg, amely külön aktualitást ad a konferenciának. Németh Zsolt szerint a V4-ek sikerét az adta, hogy olyan területeken működtek együtt, amelyekben egyetértettek, és távol tartották maguktól azokat a témákat, amelyekben nézetkülönbség volt köztük, mint például az Oroszországhoz fűződő viszony. Az orosz-ukrán fegyveres konfliktussal kapcsolatban megjegyezte: Magyarország következetes álláspontot képvisel, mely közelebb áll a német állásponthoz, a lengyeltől, valamint az angolszásztól viszont távolabb. Németországgal kapcsolatban pedig kifejtette: „mindig úgy tekintettünk rá, mint egy Európa számára gazdaságilag meghatározó, de ezekhez a gazdasági lehetőségeihez mérten katonailag gyenge országra. Nem gondoltunk arra, hogy ebben változás következhet be. Miután azonban Oroszország megtámadta Ukrajnát, a német kormány arra a következtetésre jutott, hogy a kontinens békéjének és biztonságának a garantálása Németország nélkül többé nem elképzelhető. Ez alapvetően alakítja majd át Európa biztonságpolitikai szerkezetét.”
Markus Meckel, az NDK egykori külügyminisztere, korábbi Bundestag-képviselő előadásában azt mondta, a visegrádi együttműködés nem lenne elképzelhető a kommunista rendszert elsöprő országok nélkül, mint például Magyarország és Lengyelország. Kiemelte: mindig is fontosnak tartotta, hogy azon közép-európai országok, amelyek megharcoltak a szabadságért és a demokráciáért, alanyi jogon szintén tagjai lehessenek az euro-atlanti közösségnek. Az orosz-ukrán háború is indokolja, hogy az Európán belüli viszonyokat újrarendezzék. „Az EU egy érték- és jogi közösség, amelynek minden országnak meg kell felelnie” – mutatott rá az egykori német képviselő.
Jürgen Illing, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara korábbi ügyvezetője arról beszélt, hogy a visegrádi országok Európa új „erőcentrumát” képezik a külföldi befektetők számára. Jürgen Illing Magyarország külföldi megítélésről is szót ejtett. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a gazdasági cselekmények ötven százaléka a pszichológián alapul, így egy adott környezet megítélését proaktív módon, kommunikációs eszközökkel is övezni kell.
Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa Közép-Európa Oroszországhoz és Ukrajnához fűződő 2014 előtti viszonyát, a Krím-félsziget 2014-es annektálása és a 2022. február 24. közötti orosz-ukrán események közép-európai hatását, valamint az idén február 24-én kirobbant orosz-ukrán fegyveres konfliktus következményeit vette górcső alá. Közép-Európa Oroszországhoz való 2014 előtti viszonyával kapcsolatban leszögezte, hogy mindig is megosztó volt. A februárban kitört háborúval nemcsak a már meglévő szakadék nyílik szélesebbre, hanem annak láthatósága is, „a törésvonalak pedig várhatóan szélesedni fognak, és hogy ez miként fog hatni a közép-európai országok együttműködésének koherenciájára, az csak a háború hosszától és kimenetelétől függ” – jegyzete meg a szakember.
Tomáš Strážay, a Slovak Foreign Policy Association igazgatója a többi között kifejtette, hogy Magyarországot sok dicséret éri az Ukrajnából érkező menekültek befogadása és ellátása miatt. A Visegrádi Négyek és Németország kapcsolata fellendülőben van, de számos olyan terület létezik még, amely gyümölcsözőbbé teheti a köztük lévő kapcsolatot.
Bába Iván egyetemi magántanár, volt varsói nagykövet a V4-ek együttműködésének történelmi pillanatait elevenítette fel. Kiemelte, hogy „2010 óta a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a visegrádi együttműködés politikai és gazdasági súllyal rendelkező együttműködés legyen”.
„Bár a V4-ek jelenleg történelmük kevésbé jó időszakát élik, mégis elmondható, hogy egyre fontosabb szereplői az európai politikai színtérnek” – kezdte beszédét Jakub Eberle egyetemi tanár, a prágai Institute of International Relations kutatási igazgatója. Ebből a szorult helyzetből úgy lehet kilábalni, ha felismerjük, hogy tiszteletben tartva egymás értékeit, a politikában helye van a kritikai alapú politizálásnak.
Piotr Arak, a Polish Economic Institute igazgatója elmondta, hogy a V4-ek számára Németország a legfontosabb kereskedelmi partner, ami a következő években is jellemző lesz. Az Ukrajnában zajló háborúval kapcsolatban megjegyezte: „Lengyelországnak nincs olyan gazdasági indoka, hogy olyan rendszerrel működjön együtt, amely „barbár népírtást követ el Ukrajna területén.”