Habsburg Ottót először 1979-ben választották meg közvetlenül európai parlamenti képviselőnek. A 45 évvel ezelőtti eseményeket felidézve tartottak konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE) március 5-én, felidézve az akkori események tágabb, világpolitikai összefüggéseit, illetve az utolsó magyar trónörökös életútjának azt a szakaszát, amikor a páneurópai mozgalom vezetőjeként konkrét politikai szerepet vállalt.
„A palotából parlamentbe cím fejezi ki leginkább Habsburg Ottó életútját” – jelentette ki köszöntőjében Prőhle Gergely, az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézetének programigazgatója, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója. Emlékeztetett: 45 évvel ezelőtt választottak először közvetlenül képviselőket az Európai Parlamentbe. „Ez volt az a pillanat, amikor ez az európai életút beteljesedett azok után, hogy a királyi, császári hatalom elveszett, a birodalom összeomlott és Habsburg Ottónak – akit családja egész fiatal korában arra készített fel, hogy egykor király lesz” – át kellett alakítania a gondolkodását – fejtette ki Prőhle Gergely.
Hangsúlyozta: Habsburg Ottó mindig európai keretekben gondolkodott annak ellenére, hogy Francisco Franco spanyol tábornok felajánlotta neki a spanyol trónt és más országban is juthatott volna politikai hatalomhoz.
A bevezető után az európai parlamenti választások tágabb politikai kontextusairól Aline Sierp, a Maastrichti Egyetem professzora tartott előadást, aki kiemelte: az Európai Parlament a világ egyetlen közvetlenül választott, nemzetek feletti intézménye. Habsburg Ottóról úgy fogalmazott: minden fenntartás nélkül támogatta Európát. Emlékeztetett: az osztrák politikus 1977-ben megkapta a Robert Schuman érmet, és ez győzte meg arról, hogy induljon a választásokon, de jelölése nem volt vitáktól mentes, ezért vette fel a német állampolgárságot. Mindezek ellenére nagyon aktív volt és mindenki tisztelte, számtalan felszólalásával – amelyekben főként az emberi jogokkal, a fejlesztéspolitikával és a terrorizmussal foglalkozott – eredményeket is elért – fogalmazott.
„Édesapám minden családtagját megkérdezte, hogy jelöltesse-e magát képviselőnek és Zita királynéval is rendszeresen egyeztetett politikai kérdésekről” – emlékezett vissza Walburga Habsburg Douglas. Habsburg Ottó lánya szerint édesapját az foglalkoztatta, mi történik azokkal a népekkel, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak, emellett fontosnak tartotta, hogy a fiatalokat is bevonja a munkájába. Igyekezett a vasfüggöny mögötti emberekkel is jó kapcsolatot kialakítani és figyelt az igényeikre – tette hozzá. Walburga Habsburg Douglas kifejtette: Habsburg Ottónak világos elvei voltak, ami jót tett a néppárti frakciónak, mert mindenkivel tudott beszélgetni, ami ma már nem jellemző a politikára.
A Páneurópai Unió külpolitikai kompetenciával nem rendelkezett, az elnevezést arra használták fel, hogy a kommunista rendszer ellen szólaljanak fel – emlékeztetett Rainhard Kloucek, a Páneurópai Mozgalom osztrák főtitkára. Úgy fogalmazott: Habsburg Ottó a korábbi monarchia népeinek képviselőjeként tekintett saját magára, emellett otthon volt nemcsak Magyarországon és Spanyolországban, de még Ukrajnában is. Rainhard Kloucek megerősítette: az osztrák politikus egy Amerika által támogatott, önálló Európában gondolkodott. Habsburg Ottó felhívta ugyanakkor a figyelmet arra az időszakra is, amikor az Egyesült Államok támogatása nélkül kell majd kivédenünk a sokasodó, keletről érkező fenyegetést – tette hozzá.
Carlos Uriarte Sanchez, a madridi Rey Juan Carlos Egyetem alkotmányjogász professzora egyebek mellett arról beszélt, hogy Francisco Franco tábornok halála után Spanyolország demokráciává vált, amelyben Habsburg Ottó is jelentős szerepet játszott, mert ő a „konszenzus embere” volt. Ökumenikus gondolkodásúnak nevezte az osztrák politikust, aki ugyan katolikus vallású volt, de olyan keresztény Európát szeretett volna, amelyben a különféle vallások együttműködnek.
Győri Enikő európai parlamenti képviselő visszaemlékezett arra, hogy a magyar Országgyűlés megalakulásánál Habsburg Ottó, az Európai Parlament Magyar Kapcsolatok Delegációjának elnöke is jelen volt 1990-ben. Elmondta, hogy az osztrák politikus a későbbiekben részt vett a magyar Országgyűlés és az Európai Parlament által létrehozott vegyesbizottság megbeszélésein, ahol áttekintették az Európai Közösség és Magyarország kapcsolatainak alakulását. Győri Enikő hozzátette: az Európai Közösséggel, majd az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság munkájában a kezdetektől ő maga is aktívan részt vett.
A jelenlegi európai parlamenti képviselő kijelentette: az Uniónak önmagában nincs szuverenitása, hanem a tagállamok szuverenitásától válik szuverénné, stratégiai autonómiája pedig katonai értelemben soha nem volt. Fontosnak nevezte, hogy a felelősséget a nemzeti hatóságok és kormányok viseljék továbbra is, ne az Európai Parlament, mert akkor felborulna az alapító atyák által megteremtett egyensúly. Megerősítette: Európa politikai egységét kell ösztönözni a külpolitikában is, hogy más hatalmakkal szemben is megállja a helyét. Fontosnak nevezte, hogy a kontinens gazdasági és katonai értelemben is megerősödjön, és „ne egymás rendőrei akarjunk lenni, vagy ne egymást akarjuk megnevelni”, hanem a tagállamok közösen dolgozzanak erőforrásként tekintve a Nyugat-Balkánra.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes