Az európai védelmi politika aktuális kérdéseivel foglalkozott neves külföldi előadók meghívásával A végzet felé: a fegyverkező Európa (Into the Breach: Europe’s call to Arms) című, angol nyelvű konferencia április 10-én a Nemzetközi Közszolgálati Egyetemen (NKE). Az NKE Nemzetközi Főigazgatói Irodája által szervezett programon szó volt a többi között az orosz-ukrán fegyveres konfliktusról és Svédország NATO-csatlakozásának hatásairól is.
Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója, az esemény moderátora bevezetőjében kiemelte, hogy a mostani rendezvénynek jó alapot ad arra, hogy egy hónappal ezelőtt, március 5-én mutatták be az első európai védelmi ipari stratégiát, amely dokumentum a kontinens felkészültségének és biztonságának javítására szolgál. Liliana Śmiech hangsúlyozta, hogy ez a stratégia az Európai Unión (EU) belüli együttműködésről szól, a védelmi eszközök beszerzésével kapcsolatban. Hozzátette, hogy az együttműködés sok gazdasági előnnyel jár. Ugyanakkor, ha a történelmet figyelembe vesszük, a nemzetállami hozzáállások nem mindig egyeznek a megfogalmazott célkitűzésekkel.
Csiki Varga Tamás, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa a kerekasztal-beszélgetésen emlékeztetett, hogy a 2009-es pénzügyi válság után észrevehetően az európai országok rangsorolták az erőforrásaikat, és megpróbáltak több együttműködést összehozni ezen a területen, hogy több nemzeti szabályozási rendszert tudjanak biztosítani.
Nem lehetett megkerülni azt a kérdést sem a konferencián, hogy a különböző országok a fegyvereladási rangsorban milyen helyen állnak: ennek értelmében az első helyen az Egyesült Államok áll, azt követi Franciaország, Oroszország és Németország, valamint Kína. Tehát az első ötben benne van a két legfontosabb ország az EU-ból.
Joanna Siekiera lengyel nemzetközi jogász, az amerikai Marine Corps University oktatója arra hívta fel a figyelmet, hogy hiába van jó kapcsolat különböző európai tagállamok között, a pénz mindig az első helyen áll és ezért sem vehető biztosra, hogy különböző, stratégiai és védelmi információkat megosztanak egymással. A különbségeket erősíti az is, hogy a tagállamok hogyan reagáltak arra, amikor kitört az ukrán-orosz háború és hogyan vélekedtek a gazdasági és politikai szankciók bevezetéséről. Kitért arra is, hogy az amerikai törvények tiltják a kínai fegyverek vásárlását még a gyakorlatok céljából is. De szerinte felvetődik a kérdés, hogy akkor hogyan tudjuk megvédeni magunkat és kivédeni a befolyásolási technikákat. „Ezek égető kérdések, mert ha mi nem védjük meg magunkat, akkor senki más nem fogja ezt megtenni” – fogalmazott Joanna Siekiera.
Arvid Hallén, a svédországi Oikos Society energiapolitikai szakértője és programigazgatója az USA és Európa összehasonlításából azt vezette le, hogy az Egyesült Államok rengeteg olyan képességgel rendelkezik a védelmi területen, ami az európai tagállamoknál hiányzik és utóbbi esetben a kiegyensúlyozatlanság a jellemző. Hozzátette ugyanakkor, hogy az az elképzelés, amely szerint rövid távon háború alakulhat ki a NATO és Oroszország között, nagyon valószínűtlen a következő két-három évben. De mi történik öt év múlva? Ki tudja, mi történik, ha a NATO-ban új elnök kerül pozícióba? Szerinte az európaiaknak ezekkel a kérdésekkel számolniuk kell.
Szó esett arról is, hogy az Európai Bizottság egy új, 1,5 milliárd euró értékű európai védelmi ipari program révén finanszírozást fog biztosítani a védelmi ipar felkészítésére, és gondoskodni fognak a védelmi szükségletek beépítéséről az EU következő hosszú távú költségvetésébe. A szakértők kitértek arra is, nem lehet megfogalmazni, hogy mi a kiberbiztonság vagy a kiberfenyegetettség, ugyanis nincs olyan nemzetközi szerződésünk, ami koordinálná ezeket a területeket. Végezetül elhangzott: úgy tűnik, hogy a hidegháború utáni világnak tényleg vége és ma már egy új, veszélyesebb világban élünk.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes