A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány konferenciát szervezett Winston Churchill születésének 150. évfordulója alkalmából, amelyet november 22-én tartottak meg az egyetem Széchenyi Dísztermében. A neves hazai és külföldi előadók felszólalásai több nézőpontból vizsgálták Churchill politikai és szellemi örökségét, kiemelve államférfiként betöltött szerepét, a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó nézeteit, valamint a 20. század második felének politikai gondolkodására gyakorolt hatását.
Paul Fox, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövetének megnyitóbeszéde Churchill életéről és örökségéről szólt, kiemelve, hogy már fiatalon fontos szereplővé vált a brit hadsereg és a politika világában. Reformerként járult hozzá a brit haditengerészet modernizálásához az első világháború előtt. A nagykövet szerint később Churchill a demokratikus erők összefogását támogatta a zsarnoksággal szemben, rámutatva, hogy ez a hozzáállás ma is releváns.
Prőhle Gergely, a John Lukacs Intézet programigazgatója, valamint a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója megnyitóbeszédében hangsúlyozta Churchill és Habsburg Ottó jó kapcsolatát. Úgy tudni, Habsburg Ottó 1951-es esküvőjére Churchill ajándékba egyik ismert művének, a Marlborough: his life and times című könyvének köteteit ajándékozta dedikálva, ezzel is kimutatva barátságát.
Bogyay Katalin egykori nagykövet, a Magyar ENSZ Társaság elnöke Churchill személyiségéről beszélt, kiemelve az angol politikus sokoldalú tehetségét és inspiráló, a jövő generációira gyakorolt hatását.
Lord David Alton professzor, a Lordok Házának tagja szintén Habsburg Ottó és Churchill kapcsolatát és nézeteit elemezte. Kiemelte, hogy mindketten a totalitarizmus elleni küzdelem hívei voltak, Habsburg az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínűségét és a vallás fontosságát hangsúlyozta, míg Churchill a demokráciák együttműködésének sürgetésével és a második világháború utáni új ENSZ szerepének előmozdításával foglalkozott. Lord Alton a mostani időkre rátérve, a globális kihívásokra hívta fel a figyelmet, amelyek napjaink válságai is jól tükröznek.
George H. Nash történész, a Russell Kirk Kulturális Megújulás Központ vezető munkatársa Churchill világtörténelmi szerepéről beszélt, hangsúlyozva, hogy sokan a legnagyobb élő angolként ünnepelték, amikor elhunyt. Mint fékezhetetlen államférfi és szónok, Churchill arra ösztönözte nemzetét, hogy harcoljon a keresztény világ védelméért. Számos művet publikált, briliáns íróként és közszereplőként szinte hősként aposztrofálták életében. E mellett a politikus amerikai megbecsülése a mai napig szilárd alapokon nyugszik.
Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, korábbi külügyminiszter előadásában az államférfi politikai nézeteit tárgyalta. Aláhúzta, hogy a brit politikus véleménye a kommunizmusról és a második világháborúról kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen Közép-Európa politikai, ezen belül a magyarok helyzetével, valamint az etnikai viszonyok összetettségével egyaránt foglalkozott.
François Kersaudy, a Panthéon-Sorbonne Egyetem egykori professzora Churchill és Charles de Gaulle kapcsolatáról beszélt: emlékeztetett, hogy a második világháborúban Churchill találkozott de Gaulle akkori tábornokkal, akit potenciális szövetségesként keresett a harc folytatásához. De Gaulle elutasította a kapitulációt, és Churchill intenzíven támogatta politikai karrierje építkezését. Később a két férfi között feszültebbé vált a kapcsolat, mivel Churchill autoritásra, míg de Gaulle önállóságra vágyott. Az 1941-es francia-brit feszültségek és a szíriai konfliktusok tovább mélyítették a nézeteltéréseket, miközben az Egyesült Államok belépése a háborúba újabb nyomást gyakorolt Churchillre és a de Gaulle-lal való kapcsolatok megszakítására. Végül de Gaulle-t az amerikai és brit vezetők is támogatták, valamint a francia ellenállás is mögötte állt. A háború után Churchill és de Gaulle ritkán kommunikáltak, de egyetértettek a francia-német megbékélés és a nyugati szövetség szükségességében.
„Érdekesebb egy kép ezer szónál?” – tette fel a kérdést Richard Gamble, a Hillsdale College professzora, aki John Lukacs történész Churchill-képéről értekezett. Mint kifejtette, Lukacs a brit politikus hősiességét hangsúlyozta, akit a második világháborúban a civilizáció védelmezőjeként aposztrofált. A történész a brit államférfit az angol identitás védelmezőjeként tüntette fel, akinek hite az emberi méltóságban és nagyságban sokak számára példaértékű. Az eseményen részt vett David Campanale, a BBC korábbi szerkesztője, a Tusványosi Nyári Egyetem társalapítója is, aki Kersaudy és Gamble felszólalása utáni beszélgetést moderálta.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes