Ezúton ajánlom figyelmébe az NKE John Lukacs Intézet Stratégiai Védelmi Kutatási Program legújabb – "Az orosz–ukrán háború harmadik évének tanulságai” című – elemzését.
- Katonailag – a jelenlegi feltételrendszer fennmaradása mellett is – Oroszország fölényben van, a stratégiai kezdeményezést is birtokolja. 2025-ben viszont e feltételeknek a romlásával (Ukrajna támogatásának gyengülésével), így fokozódó orosz erőfölénnyel és ennek következményeivel kell számolni.
- Az orosz erőfölény miatt Ukrajna, a jelentős veszteségek és lassú előrehaladás miatt Oroszország részéről is racionális döntés lenne a tárgyalás – azonban a rendezés feltételeiről és megvalósításáról gyökeresen eltérnek az elképzelések.
- A Biden-adminisztráció, amíg még lehetett, maximalizálta Ukrajna támogatását, a Trump-adminisztráció viszont a gyors rendezést sürgetve egy instabil, fenntarthatatlan megállapodásba, sőt a katonai vereségbe is belekényszerítheti Ukrajnát, ha cserben hagyja. Az Ukrajna mellett elkötelezett európai államok támogatása erősödött, de az EU-27-ek megosztottak, Európa egyedül nem tudja pótolni a múló amerikai támogatást.
- Az orosz gazdaság továbbra is meglepően ellenállónak bizonyul a nemzetközi szankciók hatásaival szemben.
- Az ukrán társadalom nehezen, de küzd a háború terheivel, és továbbra sem tört meg az önvédelem szándéka.
- Az Oroszországot nyíltan – Észak-Korea, Irán – vagy burkoltan – Kína – támogató országok mélyítették az együttműködést Moszkvával, aminek kulcseleme a katonai és kettős felhasználású technológia-transzfer.
Az elemzés teljes szövege elérhető a NKE John Lukacs Intézet weboldalán.