Ezúton ajánlom figyelmébe az NKE John Lukacs Intézet, Stratégiai Védelmi Kutatási Program, legújabb – „Hova tűntek az orosz pénzügyi tranzakciók?” című – elemzését.
- Az orosz pénzügyi intézményekkel szemben bevezetett szankciók sem voltak képesek érdemben csökkenteni a külgazdasági tevékenység aggregált szintjét. Ugyanakkor az orosz pénzügyi tranzakciók legjava eltűnt a nemzetközi relációban legtöbbször használt fizetési rendszerből, a SWIFT-ből, valamint a nyugati levelező banki rendszerekből, ezért annak zömére a nyugati kormányzatok közvetlenül már nem látnak rá és nem tudják azokat ellehetetleníteni.
- Az orosz szereplők változatos módon intézik a fizetéseiket. Nem rezidens bankokból, leginkább a posztszovjet térségből, kriptopénzek felhasználásával, informális vagy félinformális pénzküldő csatornákon keresztül, és legfőképp a kínai klíringrendszeren át. Ezen túlmenően különböző klíring megoldásokkal és banki főkönyveken belüli nettósítás révén valószínűleg jelentősen csökkentették a tranzakciós darabszámot.
- A nyugati kormányzatok e csatornákra nyomást tudnak gyakorolni, különböző mértékben meg tudják nehezíteni használatukat. Ugyanakkor szinte biztos, hogy a fizetési rendszereken belül az adaptáció lezajlott, nagyobb eredményekre nem lehet számítani.
- Az orosz átállás szinte biztosan sok erőfeszítést igényelt és költségeket teremtett a tranzakciós tevékenység kezelésekor. A közvetítő hálózatok felépítése, a szankciós macska-egér játék a különböző orosz szereplők számára eltérő mértékben, de költséges. A költségek és a jutalékok a szankciós rendszer fennmaradása esetén távlatilag sem fogják elérni a korábbi, „békebeli” időkre jellemző szinteket. Ugyanakkor ezek a költségek feltehetően magas szintről csökkennek, a megoldások és elkerülő utak kialakultak, és egyre kiismerhetőbbek az abban részt vevő felek számára.
Szerző: Deák András György
Teljes cikk:2026/10.