Ezúton ajánlom figyelmébe az NKE John Lukacs Intézet, Stratégiai Védelmi Kutatási Program, legújabb – „A lengyel–ukrán emlékezetpolitikai vita: a stratégiai partnerség új korszakának kezdete?” című – elemzését.
- A 2026 május–júliusi lengyel–ukrán emlékezetpolitikai vita túlmutat egy történelmi konfliktuson: azt jelzi, hogy a 2022 utáni közös biztonsági érdekekre épülő stratégiai partnerség új szakaszba lépett, amelyben az identitás- és emlékezetpolitikai kérdések ismét meghatározó szerepet játszanak.
- A konfliktus közvetlen kiváltó oka Zelenszkij május 26-ai rendelete volt az „UPA Hősei” elnevezésről, de valódi jelentőségét a július 1-jén elfogadott Nemzeti Panteonról szóló törvény adja, amely az ukrán állam hosszú távú identitásépítésének intézményes alapkövévé válhat.
- Ukrajna a Panteont a háborús nemzetépítés és a történelmi dekolonizáció eszközének tekinti, míg Lengyelország attól tart, hogy a hivatalos ukrán történelmi kánonba a volhíniai tömeggyilkosságokhoz kötődő személyek is bekerülhetnek. A vita ezért két eltérő kollektív emlékezet és nemzetépítési logika ütközése.
- A nemzetközi szakértők többsége szerint a konfliktus nem indokolja a stratégiai partnerség feladását, ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy Oroszország információs műveletekkel igyekszik mélyíteni a lengyel–ukrán feszültségeket.
- Rövid távon nem várható a partnerség felbomlása, de a politikai bizalom csökkenhet, különösen a Nemzeti Panteon személyi döntései, a volhíniai exhumálások és az EU-csatlakozási tárgyalások során. A legvalószínűbb forgatókönyv a visszatérő emlékezetpolitikai konfliktusok mellett fennmaradó stratégiai együttműködés.
- Következtetés: a kulcskérdés nem a történelmi vita lezárása, hanem olyan intézményes mechanizmusok kialakítása, amelyek lehetővé teszik annak kezelését anélkül, hogy veszélyeztetnék a katonai együttműködést, Ukrajna európai integrációját vagy a kelet-közép-európai biztonsági együttműködést.
Szerző: Tálas Péter
Teljes cikk: 2026/11.