A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézet (JLI) és a Magyar Atlanti Tanács A kizökkent világ: Negyedszázaddal 9/11 után címmel konferenciát szervezett a 2001. szeptember 11-i terrortámadások személyes és nemzetközi politikai következményeiről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemben bekövetkezett változásokról szeptember 11-én, az egyetem John Lukacs Társalgójában.
Prőhle Gergely, az NKE EJKK JLI programigazgatója, korábbi berlini nagykövet köszöntő beszédében felidézte John Lukacs alakját, és úgy fogalmazott, a történészt mélyen megrázta az Egyesült Államokat ért támadás.
Bogyay Katalin, az ENSZ Társaságok Világszövetségének (WFUNA) elnöke, valamint Magyarország korábbi ENSZ és UNESCO állandó képviselője megnyitó beszédében kifejtette, hogy számára az ikertornyok már fiatalkorában a szabadság és az emberi alkotóerő szimbólumát jelentették: a World Trade Center ugyanakkor a modern kereskedelem és a globális gazdasági hatalom jelképe is volt, szeptember 11. azonban alapjaiban változtatta meg ezt a jelentést. „9/11 árnyékában milyen esendő az ember” – fogalmazott Bogyay Katalin, aki szerint az ikertornyok ma már egyszerre jelképezik az emberi esendőséget, a kitartást, az egymás felemelését és az újjászületést.
A tragédia szerinte arra is figyelmeztetett, hogy a biztonság mellett az alázat és a saját sebezhetőségünk felismerése is fontos. Felidézte: a támadások után alapjaiban változott meg a biztonságról alkotott gondolkodás: az Egyesült Államokban kiterjesztették a hírszerző szervek megfigyelési jogköreit, megszigorították a repülőtéri ellenőrzéseket, létrejött az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, és a nyugati országok többsége új terrorellenes szabályokat vezetett be. E mellett a támadások az ENSZ működésére is jelentős hatást gyakoroltak: a Biztonsági Tanács 1373-as határozata minden tagállam számára kötelező feladatokat határozott meg a terrorizmus finanszírozásának megakadályozására, a terrorista szervezetek támogatásának visszaszorítására és az információmegosztásra.
A megnyitóbeszédet követő kerekasztal-beszélgetésen Erdős André korábbi ENSZ-nagykövet idézte fel a támadás napját. Elmondta: szeptember 11-én éppen New Yorkban tartózkodott, az ENSZ-közgyűlés megnyitására készültek, amikor világossá vált, hogy a tervezett programot nem lehet megtartani. Az ENSZ épületét kiürítették, a környéket lezárták, a Manhattan déli részéről észak felé tartó tömeg pedig bizonytalanságot és félelmet tükrözött. Erdős André személyes fényképekkel is felidézte a támadást követő napokat. Elmondása szerint Manhattan látképe teljesen megváltozott, megszűnt a megszokott forgalom, ugyanakkor a tragédia után a New York-iak példát mutattak szolidaritásból. Hangsúlyozta, hogy a mai generációnak már nincs személyes tapasztalata szeptember 11-ről, ezért különösen fontos az emlékezet fenntartása és a történtek tapasztalatainak átadása.
A beszélgetésben Szemerkényi Réka, korábbi külügyi- és biztonságpolitikai államtitkár – a miniszterelnöki hivatalban 1998 és 2002 között – is felidézte a szeptember 11-i napot: akkor Berlinben, egy gazdasági fórumon tartózkodott Orbán Viktor miniszterelnökkel és a magyar diplomácia képviselőivel. A hírek megérkezése után azonnal megkezdődött annak mérlegelése, hogy a támadás a NATO alapító szerződésének 5. cikkelye alá eshet-e. Szemerkényi Réka szerint Magyarország már a támadást követően egyértelműen jelezte: ha az Egyesült Államok a NATO segítségét kéri, a történtek a kollektív védelem kérdését is felvetik. Mint mondta, később kiderült, hogy Magyarország volt az első ország, amely ezt az értékelést egyértelműen megfogalmazta. Szerinte ez a kiállás éveken keresztül fontos része maradt a magyar–amerikai kapcsolatoknak, miközben a NATO-n belüli katonai együttműködés és stratégiai tervezés is új szakaszba lépett.
„A 2001. szeptember 11-i terrortámadások a hidegháború utáni amerikai külpolitika egyik legfontosabb töréspontját jelentették” – emelte ki felszólalásában Csaba Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára hozzátéve, hogy a támadások alapjaiban változtatták meg Washington biztonságpolitikai gondolkodását: a korábbi visszafogottabb külpolitikai irányt felváltotta a globális terrorizmus elleni háború stratégiája. Csaba Gábor felidézte: a George W. Bush akkori elnök vezette adminisztráció hivatalba lépésekor még szerényebb, „humble” külpolitikát ígért, és elutasította a nemzetépítést mint amerikai külpolitikai célt. A szeptember 11-i támadások azonban ezt az irányt szinte egyik napról a másikra felülírták: a nemzetbiztonság került a politika középpontjába, valamint a neokonzervatív gondolkodás megerősödése is kísérte. A változás belpolitikai szinten is jelentős volt: kibővítették a terrorizmus elleni fellépés eszköztárát, elfogadták a Patriot Actet, és a mindennapi életben is új biztonsági intézkedések jelentek meg, például a repülőtereken. A szeptember 11-i támadások ugyanakkor a transzatlanti kapcsolatok történetében is új fejezetet nyitottak: a NATO történetében először aktiválták az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelyét, ami erős politikai szolidaritást jelentett Washington mellett. A katonai együttműködés azonban már több kérdést vetett fel: az Egyesült Államok igényelte a szövetségesek támogatását, ugyanakkor a műveletek irányítását alapvetően maga kívánta kézben tartani. Az afganisztáni és iraki háború pedig felszínre hozta az amerikai és európai katonai képességek közötti különbségeket, valamint a transzatlanti közösségen belüli politikai nézeteltéréseket.
A terrorizmus elleni háború jogi következményeiről Varga Réka, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) dékánja beszélt. Kiemelte: maga a nemzetközi hadijog alapvetően nem változott meg szeptember 11. után, a háború természete és a meglévő szabályok alkalmazásának kérdései azonban jelentősen átalakultak. Mint fogalmazott, az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a konfliktusokban sokszor nem volt egyértelmű, ki tekinthető ellenfélnek. A klasszikus, állami hadviselésre kialakított különbségtétel a kombattánsok és civilek között nehezen volt alkalmazható az olyan nem állami szereplőkkel szemben, mint az al-Kaida. Ennek nyomán jelent meg az „illegal combatant” fogalma is, amely Varga Réka szerint jogi és emberi jogi problémák sorát vetette fel.
A jogi dilemmák a gyakorlatban is rendkívül összetettek voltak. Felmerült például, hogy miként járjon el egy katona olyan ellenféllel szemben, aki nem visel egyenruhát, éppen nem támad, mégis tudható róla, hogy támadás előkészítésében vesz részt. „Mit csinálhatok azzal az ellenféllel, aki nem néz ki katonának” – érzékeltette a problémát Varga Réka, hozzátéve, hogy ezekre a helyzetekre a korábbi hadijogi szabályok nem adtak minden esetben egyértelmű választ. Különösen éles vitát váltott ki a hadifoglyok jogállása, valamint a fogvatartottakkal szembeni bánásmód. Varga Réka példaként említette Guantánamot és azokat az amerikai döntéseket, amelyek az al-Kaida és a tálibok egyes fogvatartottjait nem tekintették hadifogolynak. Kiemelte, hogy a humanitárius szervezetek helyzete is romlott. Irakban például soha korábban nem tapasztalt mértékben váltak támadások célpontjává a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársai.
A Támadások hatása a nemzetközi szervezetekre címet viselő előadásában Lakatos István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette: szeptember 11. egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a biztonsági fenyegetések nem állnak meg az országhatároknál, emiatt az információcsere, a pénzügyi ellenőrzés, a határvédelem, a rendészeti és igazságügyi együttműködés, valamint a katonai képességek korábban elkülönülő területei egyre szorosabban kapcsolódtak egymáshoz. Lakatos István szerint 2001 után fokozatosan egy átfogóbb nemzetközi rendszer alakult ki, amelynek fontos állomása volt a 2006-ban elfogadott ENSZ globális terrorellenes stratégia. „A NATO és az Európai Unió szintén jelentős változásokon ment keresztül” – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Részletezte, hogy a NATO az 5. cikkely aktiválása után új típusú műveletekbe kezdett, átvette az afganisztáni misszió vezetését, és a terrorizmus mellett az új fenyegetésekhez, például a drónokhoz és a rögtönzött robbanóeszközökhöz is igazította képességeit. Az Európai Unióban pedig erősödött a biztonsági együttműködés, a terrorizmus finanszírozása és a pénzmosás elleni fellépés, bővült az információcsere, miközben az online tér is új biztonságpolitikai fronttá vált. A technológia ugyan hatékonyabbá tette a biztonsági intézkedéseket, ugyanakkor új kérdéseket vetett fel az emberek magánéletének védelmével kapcsolatban is. „A biztonság és a szabadság nem egymás alternatívái, egy demokratikus nemzetközi rendben egyik sem tartós a másik nélkül” – fogalmazott Lakatos István.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes