2026. szeptember 15-én harmadik alkalommal került sor a magyar–német stratégiai párbeszédre, amelyet a Hanns Seidel Alapítvány budapesti irodája és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet közösen szervezett. Az eseményt a két társszervező képviseletében Markus Ehm, a Hanns Seidel Alapítvány közép-európai regionális igazgatója, valamint Tárnok Balázs, a John Lukacs Intézet kutatásért felelős igazgatója nyitotta meg.
Az első panelbeszélgetés a védelempolitika aktuális kérdéseit járta körül. A beszélgetés résztvevői Andrea Rotter, a Hanns Seidel Stiftung kül- és biztonságpolitikai osztályának vezetője, valamint Szenes Zoltán, professor emeritus, a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke voltak. A beszélgetést Speck Gyula, az NKE Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének tanársegédje moderálta.
Andrea Rotter beszámolt a német védelempolitika éppen zajló átalakulásáról, mely egyaránt jelent stratégiai és pénzügyi fordulatot is. Kiemelte, hogy a Zeitenwende, vagyis korszakváltás, melyet a 2022-es orosz invázió váltott ki, Németországban is fordulópontot jelentett. Hátterében többek között az a felismerés áll, hogy Németország és Európa túl sokáig abból indult ki, hogy Európában nem kerül sor háborúra. Az ukrajnai háború ezt az alapfeltevést alapvetően megkérdőjelezte, és szükségessé tette a német biztonság- és védelempolitika újragondolását. Ennek fontos mérföldköve volt Németország első nemzeti biztonsági stratégiájának 2023-as elfogadása, amely a megváltozott biztonsági környezetre adott stratégiai választ jelentette.
Szenes Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a megváltozott biztonsági környezetben Németország egyre fontosabb szerepet tölt be. Kiemelte: a német stratégiai fordulatnak nemcsak Németországra, hanem a többi európai állam védelempolitikájára is hatása van. A megváltozott biztonsági környezet és a német ambíciók egyaránt nyomást gyakorolnak az európai államokra, hogy saját védelmi képességeiket is fejlesszék.
A rendezvény második panelbeszélgetése az energiabiztonság és az európai stratégiai autonómia kérdéseire összpontosított. A beszélgetés résztvevője Frank Umbach, a Bonni Egyetem Center for Advanced Security, Strategic and Integration Studies (CASSIS) keretében működő European Cluster for Climate, Energy and Resource Security (EUCERS) kutatási vezetője, valamint Deák András, a John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa volt. A panelt Tóth Borbála, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) kutatója moderálta, aki felvezetőjében számszerű adatokkal szemléltette, milyen makrogazdasági költségekkel jár Európa számára a Hormuzi-szoros lezárása.
Frank Umbach részletesen ismertette az amerikai–iráni háború Öböl menti energiatermelésre gyakorolt hatásait, valamint az ezek mögött meghúzódó katonai és politikai megfontolásokat. A beszélgetés során kitért a német energiapolitika egyes stratégiai kérdéseire is: hibás döntésnek nevezte a nukleáris energiatermelés teljes németországi leállítását, és felvetette e döntés újragondolásának lehetőségét. A hidrogéntechnológiák energetikai alkalmazásának jövőjét illetően bizakodóan nyilatkozott, miközben szkeptikusan értékelte az orosz földgáz európai energiapiacra történő visszatérésének lehetőségét.
Deák András Európa stratégiai helyzetét a kontinens erőforrás-szűkösségéből kiindulva elemezte. Rámutatott, hogy a fegyveresített interdependencia jelenlegi korszakában Európa egyik hagyományos erőssége, a szektorális koalícióépítés már nem alkalmazható korábbi formájában. Ebben a helyzetben a stratégiai autonómiára való törekvés egyre inkább kényszerré válik az európai szereplők számára, miközben a kontinens korábban nem tett kísérletet ilyen léptékű önállóság kialakítására.
Képek: Szilágyi Dénes
Szöveg: Juhász Fanni, Deák András. JLI