2025. december 19-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és Klaus von Dohnányi, Hamburg korábbi polgármestere, Willy Brandt kormányának utolsó élő tagja megállapodást írt alá arról, hogy a 98 éves német szociáldemokrata politikus könyvtárát halála után az Egyetemnek ajándékozza. Az azóta eltelt időszakban átalakult és a Dohnányi családról lett elnevezve a Ludovika Főépület első emeletének északi sarkán lévő terem, amely már most is kiválóan alkalmas a Széchenyi Díszteremben zajló eseményekhez kapcsolódó vendéglátásra. A tervek szerint ugyanakkor a jövőben olyan üvegajtós könyvszekrények borítanák majd a falakat, amelyekben a könyvek biztonságosan helyezhetők el, így a terem megőrizné multifunkcionalitását, de mindenekelőtt méltó elhelyezést biztosítana a tízezer kötetes könyvgyűjteménynek.
A korábbi egyeztetésünknek megfelelően hamburgi otthonában fogadott Klaus von Dohnányi. A beszélgetés célja a könyvtár állományának tartalmi áttekintése, valamint jövőbeni lehetséges struktúrájának felvázolása volt. Mivel nem egy szabályosan rendszerezett gyűjteményről van szó, hanem egy hosszú évtizedek alatt, egy változatos politikusi karrier és személyes életút alatt kialakult magánkönyvtárról, a könyvtártudományi alaposságú rendszerezés és feldolgozás nyilván majd csak a Magyarországra érkezést követően lesz lehetséges. A Klaus von Dohnányival folytatott beszélgetés mindig egyfajta izgalmas időutazás, hiszen a jelen nagy politikai kérdéseiről beszélve is folyamatosan felbukkan egy-egy olyan történelmi analógia, amit Dohnányi maga már felnőtt fejjel átélt. Tágas nappalijában álló karosszéke körül a Financial Times jellegzetes rózsaszín lapjai jelzik, hogy napról napra követi a híreket, elsősorban a világpolitika eseményeit. Ez is mutatja, hogy már nem a német belpolitika csatározásai érdeklik, hanem a nagyobb összefüggések. Ez a széleskörű érdeklődés jellemzi könyvtárát is.
Családi hátterének is köszönhető ez a már-már enciklopédikus tájékozódás: nagyapja, Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész által a kulturális művészeti orientáció ugyanúgy természetes, mint nagybátyja, a mártír sorsú lutheránus lelkész, Dietrich Bonhoeffer révén a teológiai, filozófiai irodalom iránti érdeklődése. Mivel Dohnányi fontos szerepet játszott a II. Világháború utáni német szociáldemokrácia elméleti, ideológiai alapjainak kidolgozásában, ezzel kapcsolatban is számos alapmű került a könyvtárába. Egyetemünk számára ugyanakkor talán a nemzetközi politikáról, gazdaságról szóló könyvei a legjelentősebbek, azok segíthetik leginkább egyetemünk oktatóinak munkáját, hallgatóink tanulmányait. Klaus von Dohnányi a kezdetektől fogva követte a környezetvédő mozgalmak megerősödését, a versenyképesség és fenntarthatóság dilemmáját, ugyanakkor az európai integráció gyakorlati, az öreg kontinens gazdaságát segítő előnyeit is mindig szem előtt tartotta – gyakran erősen kritizálva a versenyjogi szabályokat. A transzatlanti együttműködésben, de az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokban Európa helyzetének javítása, a gyakorlati szempontok motiválták. Figyelemre méltó érdekesség, hogy könyveit olvasás közben gyakran látta el jegyzetekkel, az aláhúzások jelzik érdeklődésének fókuszát.
A Klaus von Dohnányival való találkozások során újra és újra különös és kitüntető tapasztalat úgy hallani a XX. század második felének fordulatos eseményeiről, mintha csak a közelmúltban történtek volna. Ez a szemléletmód segíthet a fiatalabb generációnak is abban, hogy a jelen folyamatait történelmi perspektívában helyezzék, helyezzük el.
Szöveg és fotó: Prőhle Gergely