NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2019
Németország fejlesztéspolitikája, mint a biztonságpolitika eszköze
A Németországi Szövetségi Köztársaság az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb donorországa, amelynek fejlesztéspolitikája – a német kül- és biztonságpolitika több más területéhez hasonlóan – számos tekintetben ellentmondásos. Az utóbbi években a német médiában és egyes civil szervezetek részéről egyre többször merültek fel olyan kritikák, miszerint a jelenlegi német fejlesztéspolitika a stabil, gazdaságilag erős államokat részesíti előnyben, míg az igazán elmaradott országokat hátra hagyja, mégis deklarált célja lenne, hogy kezelje a menekültválságot. A kritikák szerint továbbá a rászoruló országok helyett Németország olyan projekteket és olyan országokat támogat, amelyek már nem a fejlesztéspolitika területéhez tartoznak. Annak ellenére, hogy Németország az Európai Unió elsőszámú gazdasági hatalma és donorországa, így komoly befolyással bír az Európai Unió fejlesztéspolitikai irányaira is, mégsem született hazai téren átfogó elemzés e témáról. A továbbiakban e hiányosságot kívánjuk pótolni.
Szerző: Speck Gyula
Teljes cikk: 2019/26. pdf
Út a vadonba – Afrikai dzsihádista csoportok támadásai katonai bázisok ellen
2019. október 1-jén az Észak-Maliban tevékenykedő dzsihádista csoportok közel a Burkina Faso-i határhoz lerohantak és elfoglaltak két katonai bázist. A jelentések szerint a Mali Fegyveres Erők legkevesebb 25 halottat és 60 eltűntet vesztettek a támadásban. A szélsőségesek akciói jól illeszkednek abba az elmúlt években erősödő, aggasztó trendbe, hogy az afrikai dzsihádista csoportok – gyakran megerősített századerővel védett – katonai támaszpontokat semmisítenek meg.
Szerző: Marsai Viktor
Teljes cikk: 2019/25. pdf
Dezinformáció és külső információs befolyás Törökországban
A tanulmány a dezinformáció és a külső információs befolyás jelenlétét és hatásait vizsgálja a geopolitikai csatározások ütközőpontjában fekvő NATO-tag Török Köztársaságban. Dezinformáció alatt Don Fallis nyomán az olyan félrevezető információt értjük, aminek szándékolt célja és funkciója a félrevezetés. A biztonságpolitikai fókuszú elemzés az online térre, a médiára és a közösségi médiára fókuszál, illetve a politikai vonatkozású dezinformációt vizsgálja. Előbb áttekinti a török információs ökoszisztémát, majd ezt követően vizsgálja meg a külső információs befolyást. Külön esettanulmány mutatja be az orosz (dez)információs befolyás hatását Törökországra.
Az egyes állami információs ökoszisztémák esetspecifikus, kvalitatív elemzése hozzásegít a dezinformáció működési mechanizmusának mélyebb megértéséhez, ami a külső információs befolyás elleni hatékony védekezés egyik előfeltétele. Meggyőződésünk, hogy a török tapasztalatok áttekintése Ankara szövetségesei számára is hasznos tanulságokkal szolgálhat.
Szerző: Pénzváltó Nikolett
Teljes cikk: 2019/24. pdf
A NATO-vezetők londoni találkozójának napirendjéről
2019. december 3-án és 4-én Londonban találkoznak az idén hetvenéves NATO tagállamainak vezetői, hogy megbeszéljék a szövetség előtt álló feladatokat, s megemlékezzenek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének hét évtizeddel ezelőtti megalakításáról. Az ilyen kerek évfordulókat a nemzetközi szervezetek általában sikereik felidézésére és az ünneplésre szokták kihasználni, mint történt ez húsz, illetve tíz évvel ezelőtt az észak-atlanti szövetség washingtoni (1999), illetve francia-német rendezésű strasbourg-kehli (2009) csúcstalálkozóin. Az idei – vezetői találkozóvá (leaders meeting) lefokozott – „NATO-csúcs” kapcsán azonban a legtöbb szereplő rendkívül visszafogottnak mutatkozott, s előzetesen a szövetségen belüli vitákból fakadó veszteségek minimalizálását fogalmazta meg a londoni találkozó legfőbb céljaként. Elemzésünkben ez utóbbi okait, illetve a londoni vezetői találkozó várható napirendjét járjuk körül.
Szerző: Csiki Varga Tamás - Tálas Péter
Teljes cikk: 2019/23. pdf
Orosz–ukrán gáztranzitkörkép – másfél hónappal a szerződés lejárta előtt
A 2009-ben kötött ukrán–orosz gáztranzit-egyezmény 11 év után, idén év végén lejár. Az Európai Bizottság részvételével zajló háromoldalú tárgyalásokon eddig nem történt érdemi előrelépés. A gáztranzit kérdése minden bizonnyal visszatér a 2009 óta sokkal konfliktusosabbá váló kétoldalú kapcsolatrendszer rendezendő kérdései közé.
A Gazpromnak továbbra is szüksége van az ukrajnai vezetékre, míg a tranzitdíjak továbbra is Ukrajna GDP-jének mintegy 2%-át adják. A „józan ész” és a kereskedelmi érdekek azt feltételeznék, hogy a felek elkerüljék a konfliktust. Ugyanakkor a probléma sokszereplős, a kijevi és moszkvai politika számára eminens kérdésekről van szó, és az üzleti érdekek sem teljesen egybevágóak.
Jelen elemzés arra keresi a választ, hogy milyen az együttműködésre irányuló akarat a két fővárosban és miképpen tudják megoldani azt a tranzitkérdést, ami egy európai fogyasztó szempontjából elvileg csak egy normális házi feladat kellene, hogy legyen.
Szerző: Deák András György
Teljes cikk: 2019/22. pdf
A közel-keleti drónproliferáció eszkalációs kockázata
Az utóbbi hónapokban folyamatosan növekedett a drónokat érintő katonai műveletek száma a közel-keleti konfliktusokban. Ezek nyomán elemzésünkben az állami szereplők által a Közel-Kelet térségében végrehajtott dróntámadásokat és ezek eszkalációs potenciálját vizsgáljuk. Az elemzés első felében a drónok harctéri alkalmazásának előnyeit és eszkalációs potenciálját összegezzük, majd ezt követően az állami szereplőket érintő dróntámadásokat tekintjük át a Közel-Kelet térségére fókuszálva.
Szerző: Etl Alex - Pénzváltó Nikolett
Teljes cikk: 2019/21. pdf
A Bundeswehr finanszírozása és készenléte
A Németország stratégiai jövőképét bemutató elemzésünk nyomán a német védelmi kiadások alakulását és ezek tükrében a Bundeswehr helyzetét elemezzük. Előbb a német védelmi kiadások trendjeit tekintjük át és összehasonlítjuk azokat az európai kontinens vezetői katonai hatalmainak ráfordításaival, majd a Bundeswehr helyzetére fókuszálunk, amelynek keretében egyfelől bemutatjuk a haderő személyi állományának alakulását, másfelől értékeljük eszközeit és a készenléttel, modernizációval kapcsolatos problémákat.
Szerző: Etl Alex - Csiki Varga Tamás
Teljes cikk: 2019/20. pdf
A „müncheni konszenzus” és Németország stratégiai jövőképe
A német biztonság- és védelempolitika szakértői vizsgálata Magyarországon az elmúlt években többnyire nem haladta meg a „normalizálódás” és a Bundeswehr 2010-ben elkezdett átalakításának tanulmányozását. A német stratégiai gondolkodást azonban 2015-ben – túlzás nélkül állíthatjuk, hogy – új alapokra helyezték az ún. müncheni konszenzus által, ami a 2016-os Fehér Könyvben, majd a 2018-as Bundeswehr Koncepcióban is jól látható tartalmi elemekkel jelent meg – nem beszélve a német védelempolitikai gyakorlatban, a nemzetközi szerepvállalásban megfigyelhető változásokról. Elemzésünk azt a folyamatot tekinti át, amely az ezredforduló „civil hatalom” koncepciójától eljuttatta a német stratégiai gondolkodást a müncheni konszenzusig, különösképpen pedig e folyamat gyakorlati megvalósulását értékeli, kitekintéssel a jelenlegi német stratégiai tervezési időszakra 2032-ig.
Szerző: Csiki Varga Tamás - Etl Alex
Teljes cikk: 2019/19. pdf
Amerikai–iráni feszültség a Hormuzi-szorosban és az olajipari következmények
A Hormuzi-szoros hagyományosan a világ egyik legforgalmasabb szállítási útvonala. Többek között a világ olajtermelésének szűk ötöde, a cseppfolyósított gáz kereskedelmének negyede halad át naponta a szorosokon. A közel-keleti olajszállítási útvonalakat két jelentősebb fenyegetés érte az elmúlt negyven évben. A nyolcvanas években az irak–iráni háború idején Teherán intézett rendszeres támadásokat a Perzsa- és Ománi-öbölben tankerek ellen, illetve a 2000-es években a szomáliai kalózkodás miatt kellett a nemzetközi erőknek beavatkozniuk. Mindkét esetben elmondható, hogy a teljes hajóforgalomnak csak töredékét érte támadás, a kétségtelenül bekövetkezett károk ellenére a következmények lokálisak maradtak és a katonai fellépés sikeresen kezelte a helyzetet.
Jelenleg a hormuzi helyzet képezi az amerikai–iráni eszkalációs forgatókönyvek központi elemét, Irán számára ez a nyomásgyakorlás legfőbb módja. Másrészt a technológiai fejlődés, Irán befolyásszerzése és hosszas felkészülése révén megnőtt egy konfliktusnak a regionális olajtermelésre és -szállításra vonatkozó potenciális hatása. Mindezek alapján érdemes újra áttekinteni a felek képességeit és lehetséges stratégiáit.
Jelen elemzés első részében áttekintjük az iráni fél katonai fejlesztéseit és lehetőségeit. A második részben az olajpiaci környezetet és adaptációt vesszük górcső alá. Ezt követően röviden áttekintjük az amerikai szankciók hatását az iráni olajiparra és gazdaságra, míg a végső fejezet rövid kitekintést nyújt a konfliktus lehetséges jövőbeli dinamikájáról.
Szerző: Deák András György
Teljes cikk: 2019/18. pdf
Mohamed Murszi és az egyiptomi rendszerváltoztatási kísérlet kudarca
2019. június 17-én bírósági meghallgatása közben rosszul lett, majd meghalt Mohamed Murszi, korábbi egyiptomi elnök, aki 2013 óta volt börtönben – többszörös bírósági eljárás folyt ellene, halála előtt pedig éppen kémkedés vádjával állt a törvényszék előtt. Mohamed Murszi 2012–2013-ban, alig egy évig töltötte be Egyiptom elnöki posztját, hatalomra kerülésével és bukásával mégis beírta magát Egyiptom történelmébe azzal, hogy az iszlám színezetű demokratikus Egyiptom megteremtésének ígéretével indult a választásokon és került hatalomra. Beiktatását követő döntései nyomán egy központosított, iszlamista rendszer kiépítése körvonalazódott, ami az elnöki székből történő elmozdításához, bebörtönzéséhez és az egyiptomi rendszerváltoztatási kísérlet bukásához vezetett. Az elemzés összegzi a Hoszni Mubárak bukását követő, 2011-es egyiptomi átmeneti időszak főbb eseményeit és Mohamed Murszi kormányzásának egy évét, valamint vizsgálja a politikai kudarc okait. A bukás nem kizárólag Murszi hibás helyzetfelismeréseinek és politikai döntéseinek eredménye volt, a tragikus végkifejlethez hozzájárultak az egyiptomi politikai rendszer sajátosságai és a Muzulmán Testvérek politikai, szervezeti és ideológiai rugalmatlansága is.
Szerző: Ritter Noémi
Teljes cikk: 2019/17. pdf
Kelet-mediterráneumi gázkincs: a ciprusi válság új dimenzióban
Július–augusztus folyamán Törökország fúróhajókat küldött a Ciprus szigete körüli vizekre, ami a szigetország és az EU, illetve az Egyesült Államok tiltakozását váltotta ki. A ciprusi kormány állami szuverenitásának megsértésével vádolta meg Ankarát. Törökország elutasította a vádat, mondván, hogy a ciprusi törökök érdekeit védi, s hajlandó akár fegyverrel is megvédeni a hajókat.
A diplomáciai konfliktus, illetve a fúróhajókat és a tengeri övezeteket illető kardcsörte azonban egyáltalán nem újdonság a Ciprus körüli vizeken: amióta 2011-ben a szigettől délre jelentős földgázlelőhelyeket tártak fel, azonnal felértékelődött a tengeri határok szerepe.
Az állandó konfliktus persze még régebbre vezethető vissza: a sziget 1974-es megosztottságát mind a mai napig nem sikerült rendezni. Törökország nem ismeri el a déli szigetrészt, miközben a sziget északi területeit magában foglaló Észak-ciprusi Török Köztársaságot a nemzetközi közösség nem tekinti legitim államalakulatnak. Ez a több évtizedes szembenállás a 2010-es évektől új dimenzióval egészült ki, amely ráadásul túlmutat Cipruson: a Földközi-tenger keleti medencéjében újabb és újabb földgázmezőket tártak fel ez előző években (az egyiptomi Zorh mezőt vagy az izreaeli Tamart és Leviathant), amely egy ciprusi – egyiptomi – izraeli – görög együttműködés létrejöttéhez vezetett, ami pedig több tényező közrejátszása mellett Törökország regionális elszigetelődésében is szerepet játszik.
Szerző: Egeresi Zoltán
Teljes cikk: 2019/16. pdf
A megismételt isztambuli választás: változó politikai helyzetkép Törökországban
A megismételt, 2019. június 23-i isztambuli választás eredménye meglepetést hozott: az ellenzék jelöltje, a 49 éves, korábban Isztambul egyik kerületének polgármestere, Ekrem Imamoǧlu a szavazatok 54,2 százalékának megszerzésével jelentős vereséget mért a kormánypárti indulóra, Binali Yıldırımra, aki csak a szavazatok 45,99 százalékát szerezte meg. A választási vereség már csak azért is jelentős volt, mivel a 2019. március 31-i helyhatósági választáson Yıldırım még csak 13 ezer szavazattal maradt alul, ezúttal viszont 800 ezerrel kapott ki. A két választás között eltelt közel három hónap alatt tehát jelentős változások történtek. Az eredmény csorbát ejtett a kormánypárt másfél évtizedes legyőzhetetlenségi mítoszán, azonban a maga helyiértékén kell kezelni: a kormánypárt a szövetségesével együtt továbbra is parlamenti többséggel rendelkezik, Recep Tayyip Erdoǧan elnöki pozíciója továbbra is megingathatatlan.
A választás ugyanakkor megmutatta, hogy az ellenzék koordinált jelöltállítással képes győzni, s a legfontosabb városok megszerzésével lehetőséget kapott, hogy bizonyítson a következő években.
Jelen tanulmány a Törökországban zajló belpolitikai fejleményeket veszi górcső alá hosszabb időtávon, illetve elemzi a helyhatósági választások tanulságait.
Szerző: Egeresi Zoltán
Teljes cikk: 2019/15. pdf
A szervezett bűnözés általi internetes fenyegetettség értékeléséről szóló Europol jelentés ismertetése
Az elemzés az Europol által 2018. szeptemberében publikált, „A szervezett bűnözés internetes fenyegetését vizsgáló jelentés” (Internet Organised Crime Threat Assessment) legfontosabb eredményeit kívánja bemutatni a magyar olvasóközönség számára. Az Europol a jelentés ötödik éve történő közreadásával a kiberbűnözés rendészeti és bűnüldözési fókuszú értékelését kívánja megvalósítani. Közreadásának elsődleges célja, hogy átfogó képet adjon a jelenlegi és a jövőben várható, online elkövetett biztonsági fenyegetésekről és bűncselekményekről.
Mint az már korábban is jeleztük, terveink szerint, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Stratégiai Védelmi Kutatóintézete a belbiztonság stratégiai területeinek alakulását értékelő önálló elemző munkája mellett, a jövőben nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a területet érintő és figyelmet érdemlő nemzetközi dokumentumok ismertetésére is. Elemzésünk e folyamatba illeszkedik.
Szerző: Felméry Zoltán
Teljes cikk: 2019/14. pdf
A török Sz−400-as beszerzés háttere és problémái
Az orosz Sz−400-as légvédelmi rakétarendszer kérdése az alapvetően is feszült török−amerikai viszony egyik legakutabb eleme, kiemelt potenciális töréspontja. Elemzésünk a török Sz−400-as beszerzés hátterét vizsgálja, illetve felvázolja a folyamat jelenlegi állását. Kitér az amerikai és a török fél közötti fő vitás pontokra, valamint bemutatja a felek legfontosabb érveit és narratíváit a kérdésben.
A megegyezés mindkét oldalnak érdeke. Ahogyan azonban fogy az idő, egyre nő az esélye annak, hogy a török és amerikai fél is egy olyan negatív spirál felé sodródik, amelybe belekerülni egyiküknek sem állt szándékában, következményeit tekintve pedig mindkettőjüknek fájni fog. Amennyiben a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, vagyis nem sikerül megegyezni, Ankara pedig nem csak beszerzi, de hadrendbe is állítja az Sz−400-asokat, a washingtoni adminisztráció pedig válaszul szankciókat vezet be Törökországgal szemben, annak messzire mutató következményei lesznek.
Szerző: Pénzváltó Nikolett
Teljes cikk: 2019/13. pdf
India a 2019. évi választások után – Narendra Modi hindu nacionalista kormányzásának fény- és árnyoldalai
2019. április 11-én megkezdődtek a világ egyik legbonyolultabb és leghosszabb választási folyamatának tartott indiai általános törvényhozási választások. A több, mint egy hónapos procedúra május 19-én ért véget, keretében pedig 7 fázisra osztva adhatták le voksaikat az ország 29 szövetségi államának és 7 szövetségi területének lakói. Persze az indiai választások sohasem csak bonyolultságuk miatt érdekesek, hanem azért is, mert egy olyan ország jövőjét határozzák meg, mely egyre fontosabb szerepet játszik a jelenkori nemzetközi kapcsolatokban. Május végére az is nyilvánvalóvá vált, hogy az addig kormányzó jobboldali Indiai Néppárt (Bháratíja Dzsanata Párt - BJP) megőrizte kormánypozícióját és folytathatja a világ hamarosan legnépesebbé váló államának irányítását. Elemzésünk értékeli az indiai kormány elmúlt ötéves ciklusának fejleményeit, a választások eredményét, és rövid mérleget von a jövő kilátásait illetően.
Szerző: Háda Béla
Teljes cikk: 2019/12. pdf
A nemzetközi jelenlét Líbiában 2011-től napjainkig
Tanulmányunkban a nagyhatalmak (Egyesült Államok, Oroszország és Kína), az európai vezető hatalmak (Franciaország, Olaszország, Németország), és a regionális szereplők (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek és Törökország) szerint csoportokra bontva, az említett államok líbiai szerepvállalásának legjellemzőbb vonásait foglaljuk össze, megjelenítve az adott állam által használt puha és/vagy kemény külpolitikai eszközöket is.
A tanulmányunkban vizsgált államok kapcsán figyelembe kell venni, hogy a Líbia keleti részét ellenőrzése alatt tartó Khalífa Haftar Tripoli ellen indított 2019. áprilisi offenzívája a kézirat lezárásáig nem ért véget. Az offenzíva tovább bonyolítja a líbiai belpolitikai helyzetet, így a külföldi szereplők befolyása és líbiai kapcsolatrendszere is várhatóan komplexebb lesz. A vizsgált államok líbiai érdekei azonban alapjaiban nem fognak változni, így ha az általuk használt külpolitikai eszközökben változás következik be, az a kemény eszközök irányába történő elmozdulás lesz/lehet, ami spirálszerűen tovább nehezítheti Líbia stabilizálását.
A török–orosz energiapolitikai kapcsolatok alakulása kiemelt érdeklődésre tart számot. 2018 folyamán több fontos fejlemény történt a területen, ez teszi indokolttá jelen tanulmányt. Az elemzés röviden áttekinti Oroszország helyét a török energiaellátásban, majd a két legjelentősebb orosz–török energiaprojekt, az Akkuyu atomerőmű és a Török Áramlat földgázvezeték szerepét értékeli. Két fő kérdésre keressük a választ: (1) várhatóan milyen mértékben változik a török függés az orosz energiahordozóktól, illetve (2) milyen következtetéseket vonhatunk le a török–orosz energiapolitikai együttműködésből Törökország külpolitikai orientációjára nézve.
A 2019. március 15-én az új-zélandi Christchurchben elkövetett terrortámadás – a támadó szándékának megfelelően – várhatóan stratégiai hatást ér majd el. Elsősorban azért, mert az elkövető, Brenton Tarrant az egész akciót úgy építette fel, hogy a lehető legnagyobb láthatóságot érje el, ideértve a szimbolikus nevű helyszín kiválasztását, 74 oldalas manifesztumának közreadását, illetve a támadás élő internetes közvetítését is. Másodsorban azért, mert a történtek újra rávilágítanak a muszlim és nem muszlim közösségek közötti együttélés kérdéseire, további súlyos indulatokkal terhelve azt. Annál is inkább, mert Tarrant magát az iszlám elleni globális harc részének tekinti, s nemcsak korábbi történelmi elődök erősen torzított értelmezésű példáját igyekezett követni, hanem egyértelműen másokat is erre akart sarkallni. Harmadrészt pedig azért, mert nem zárható ki sem az, hogy Tarrant akciója másokat is hasonló támadásokra motivál, sem pedig az, hogy az új-zélandi támadás bosszúakciókra ösztönöz majd radikális dzsihádistákat.
A támadás emellett arra is rávilágít, hogy mennyire kiemelt fontosságú, hogy ilyen helyzetekben a rendőrség a lehető legrövidebb időn belül tudjon reagálni. Új-Zélandon ez nem kevesebb, mint 36 (!) percbe tellett, a fővárostól 440 kilométerre fekvő, lakosságszámát tekintve a harmadik legnagyobb új-zélandi városban. Ennyi idő alatt pedig a katonailag egyébként képzetlen támadó is súlyos károkat tudott okozni, nem utolsósorban azért, mert a helyi liberális fegyvertartási szabályok miatt több fegyvere és óriási mennyiségű lőszere is volt.
Szerzők: Tálas Péter - Rácz András - Ambrus Andrea
Teljes cikk: 2019/8. pdf
Defense has become a central issue of strategic discourse among NATO’s Central European member states after 2014, following the Russian aggression against Ukraine. Reinforcing capabilities and readiness within the framework of collective defense requires much from these countries in terms of strategic thinking, capability planning, defense procurement and modernization – and as a central element to realizing their aims, in terms of funds for defense. U.S. President Donald Trump’s sustained criticism calling for ‘more fair’ burden sharing among member states, resulting in the adoption of The Wales Declaration on the Transatlantic Bond (Defense Pledge), further incentivized member states’ willingness to dynamize their efforts. Since then, many European countries – some significantly – have increased their defense budgets and other forms of contribution. Ahead of the February 13-14 NATO Defense Ministers’ meeting, this paper offers an overview and analysis of Hungarian defense spending trends since the country’s accession to the European Union in 2004, as this can highlight what has been achieved in this specific ‘enabling’ field in the past couple of years to counterbalance the trend of underfinancing prevalent for a decade.
Az INF-szerződés haláltusája
A Közép- és Rövidebb Hatótávolságú Rakéták Megszüntetéséről Szóló Szerződés (Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on the Elimination of Their Intermediate-Range and Shorter-Range Missiles, vagy más néven Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty – INF) már régóta válságban van. Az Egyesült Államok nyilvánosan először 2014-ben vádolta meg Oroszországot azzal, hogy megszegi a szerződést. Az elmúlt öt évben a felek több diplomáciai kísérletet is tettek a probléma megoldására, de ezek sorra kudarcba fulladtak. Michael Pompeo külügyminiszter 2018. december 4-én bejelentette, hogy a Trump-adminisztráció 60 napot ad Moszkvának a szerződésszegés tisztázására, ezt követően pedig felmondja az INF-szerződést. Mivel Oroszországnak nem sikerült eloszlatnia Washington aggályait, 2019. február 1-jén a Fehér Ház benyújtotta felmondó nyilatkozatát. Az INF-szerződés értelmében, a megállapodás hatálya a felmondás után hat hónappal szűnik meg. Ezalatt a hat hónap alatt a felek tehetnek még egy utolsó utáni kísérletet a problémák rendezésére, de a jelenlegi helyzetben és a politikai akarat nyilvánvaló hiányában ugyanakkor valószínűbb, hogy Washington és Moszkva hamarosan elkezdi az INF által tiltott fegyverrendszerek kutatását, fejlesztését és korlátozás nélküli hadrendbe állítását.
Szerző: Péczeli Anna
Teljes cikk: 2019/3. pdf
A 2018-as etióp változásokról II.
Abij Ahmed 2018. márciusi megválasztása után alapvető átalakításba kezdett Etiópiában. Az új kormányfő a belpolitikától kezdve a gazdasági szférán át a külkapcsolatokig olyan reformfolyamatot indított be, amely még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűnt Afrika szarván. Az átalakulást kísérő, mind belföldön, mind külföldön megfigyelhető optimizmust azonban beárnyékolják a félelmek az esetleges visszarendeződéstől, illetve az egyre inkább elszabaduló etnikai ellentétektől, amelyekre egyelőre Abij sem talál megoldást. A két részből álló elemzés második része Abij eddigi külpolitikai tevékenységét mutatja be, és az általa vezetett átalakulás lehetőségeit és kockázatait vizsgálja.
Szerző: Marsai Viktor
Teljes cikk: 2019/2. pdf
A 2018-as etióp változásokról I.
Abij Ahmed 2018. márciusi megválasztása után alapvető átalakításba kezdett Etiópiában. Az új kormányfő a belpolitikától kezdve a gazdasági szférán át a külkapcsolatokig olyan reformfolyamatot indított be, amely még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűnt Afrika szarván. Az átalakulást kísérő, mind belföldön, mind külföldön megfigyelhető optimizmust azonban beár-nyékolják a félelmek az esetleges visszarendeződéstől, illetve az egyre inkább elszabaduló etnikai ellentétektől, amelyekre egyelőre Abij sem talál megoldást. A két részből álló elemzés első része az új miniszterelnök hatalomra kerüléséhez vezető folyamatot mutatja be.
Szerző: Marsai Viktor
Teljes cikk: 2019/1. pdf