Védelmi Tanulmányok

Jójárt Krisztián – Takács Márk – Nagy Artúr: Az orosz-ukrán háború tapasztalatai I.

Az orosz–ukrán háború 2022 februárja óta eltelt bő két év számos katonai tanulsággal szolgál a hadtudománnyal és biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek számára. A kötetben szereplő három tanulmány az átfogó témáktól a részletek irányába haladva, azaz a stratégiai értékeléstől egyes harcászati jellemzőkig dolgozza fel a háború tapasztalatait. Jójárt Krisztián az orosz hadtudomány legújabb elgondolásaival és eredményeivel foglalkozik írásában. Ezek egyfajta stratégiai alapot adnak a most folyó háború további részletes elemzéséhez. Takács Márk a század, zászlóalj, ezred és dandár méretű szárazföldi műveletek sajátosságait vizsgálja, míg Nagy Artúr a kisalegységek, azaz a rajok és szakaszok szintjén folyó harc sajátosságait elemzi.

Teljes cikk: 2024/1.

Ablaka Gergely – Csiki Varga Tamás – Deák András György – Felméry Zoltán – Háda Béla – Jójárt Krisztián – Kemény János – Tálas Péter: Afganisztán szerepe a tálib hatalomátvétel után – Stratégiai átrendeződés és regionális feszültségek

2021 nyarán visszavonhatatlanul lezárult egy korszak Afganisztán történelmében: augusztus 15-16-án a korábban elűzött tálibok érdemi ellenállásba sem ütközve bevették az ország fővárosát. Hamarosan pedig 20 év stabilizációs és terrorizmus ellenes erőfeszítéseit követően minden nemzetközi erőt kivontak az országból, az országban helyi jelleggel még ellenállókat pedig legyőzték, így a tálibok újra megszilárdíthatták fennhatóságukat a közép-ázsiai ország felett. Tanulmányunk átfogó képet rajzol arról, hogy jelen tudásunk alapján milyen formában változik meg Afganisztán stratégiai szerepe a tálib rendszer újjá alapítása következtében, illetve ilyen feszültségek származhatnak az új helyzetből a térség egészére nézve.

Teljes cikk: 2023/1.

Egeresi Zoltán - Rácz András - Jójárt Krisztián: Stratégiai helyzet Hegyi-Karabahban a 2020. őszi háború után

A tanulmány célja a 2020 őszén, 44 napig tartó 2. karabahi háborúhoz vezető út, a fegyveres konfliktus lefolyásának, majd a november 9-i fegyverszüneti megállapodás utáni hónapok főbb eseményeinek a bemutatása. A háború jelentős változást hozott a Dél-Kaukázus biztonságpolitikai helyzetében. A török és orosz részvétel miatt (az előbbiek jelentős mértékben segítették az azerieket, míg az utóbbiak a békefenntartásban játszottak kulcsfontosságú szerepet) a konfliktus még nagyobb nemzetközi dimenzióra tett szert, míg a korábban elveszített azeri területek visszafoglalásával Baku katonai céljainak döntő részét elérte, illetve diplomácialag is komoly sikereket könyvelhetett el. A kérdés rendezése azonban még messze van, az orosz békefenntartók 2025-ig maradhatnak a térségben, azonban kérdéses, hogy akkorra sikerül-e rendezni a még örmények által lakott, maradék karabahi területek helyzetét.

Teljes cikk: 2022/1. pdf

Bartók András: Japán biztonság- és védelempolitikája 1989–2017

Japán a II. világháború utáni alkotmányának köszönhetően sajátos önkorlátozást tart fenn védelempolitikájára nézve. A szigetországnak azonban, a „béke alkotmánya” mellett – vagy bizonyos olvasatban akár annak ellenére – a hidegháborút követő évtizedekben alkalmazkodnia kellett a megváltozott regionális és globális biztonsági környezet adta kihívásokhoz. Ennek megfelelően két fontos tényező mentén kényszerült újra alakítani védelempolitikáját: a folyamatos amerikai és nemzetközi nyomás hatására fokozatosan aktívabb szerepet vállalt nemzetközi műveletekben, valamint a növekvő fenyegetettségpercepciók miatt az alkotmányos keretek közé „erőltetve” de növelnie kellett védelmi képességeit. A Japán Önvédelmi Haderő – a Ji-ei-tai (自衛隊 ejtsd dzsi-ei-tái) továbbra is alacsony létszámú, de világszínvonalú felszereltségű védelmi erőt képvisel, kiváltképp haditengerészete, a Tengeri Önvédelmi Erők. Bár a kézirat lezárulta óta számos változás történt, Japán Abe Shinzo korábbi miniszterelnök 2012-es megválasztását követően javarészt stabil fejlődési pályán indult el a „proaktív pacifizmussal” leírt aktívabb védelempolitika útján. 

Teljes cikk: 2021/2. pdf

Egeresi Zoltán - Pénzváltó Nikolett: Törökország kapcsolata Közép és Délkelet-Európával 1989-től 2018-ig

Törökország világpolitikában játszott szerepe a közelmúltban oly mértékben növekedett, amely már kihat Magyarország külpolitikai mozgásterére is. Annál is inkább így van ez, mivel Ankara Magyarország szomszédságában is egyre aktívabb: kapcsolatai Németországgal és Ausztriával nemcsak a gazdasági tényezők, de több milliós diaszpóra jelenléte miatt is kiemelt szerepet játszik, ráadásul Ankara a Balkánon - mint volt oszmán birodalmi területen - is komoly erőfeszítéseket tesz, hogy befolyásos hatalomként jelenjen meg. Ebbéli törekvéseiben pedig egyáltalán nem tekinthető sikertelennek. Egeresi Zoltán és Pénzváltó Nikolett "Törökország kapcsolata Közép- és Délkelet-Európával 1989-től 2018-ig" címet viselő művében pontosan azt járja körül, hogyan alakult Törökország viszonya Magyarországgal és az azt körülvevő régiókkal a rendszerváltozás óta eltelt közel három évtizedben. A tanulmány rámutat, hogy milyen történelmi, kulturális és gazdasági adottságok miatt fejlődött különbözően a kapcsolat a Visegrádi országokkal, Németországgal vagy a délkelet-európai országokkal, s hogy Ankara milyen intézményrendszert és eszközöket alkalmaz annak érdekében, hogy erősítse befolyását ezekben a régiókban.

Teljes cikk: 2021/1. pdf

Sz. Bíró Zoltán: A magyar–orosz kapcsolatok története (1990–2017)

A magyar-orosz kapcsolatok 1991 utáni története nemcsak a magyar külpolitika egyik legvitatottabb, de valószínűleg egyben „legzegzugosabb” relációja is. Alighanem kevés, állandó érvényű állítás fogalmazható meg kétoldalú kapcsolatrendszer elmúlt harminc évéről. Jelen tanulmány ezen három évtized Oroszország-politikájának ha nem is a mérlegét, de kritikus szemmel való értékelését kínálja. Igyekszik azt a mindenkori kormányok szemszögéből bemutatni, megmagyarázni akkori magatartásuk mozgatórugóit, a belpolitikai dinamikát, illetve a nemzetközi környezetet. Mint minden első feldolgozásnak, ennek a tanulmánynak is egyik célja a krónikaírás, az eseményeknek egy kortárs elemző szemszögéből való lejegyzése. Ugyanakkor a magyar külpolitika története nem lehet teljes ezen reláció értelmezése nélkül.

Teljes cikk: 2020/4. pdf

Rácz András: Oroszország biztonságpolitikai törekvései a posztszovjet térségben

Jelen Védelmi Tanulmányok az Oroszországi Föderációnak a poszt-szovjet térséggel kapcsolatos biztonságpolitikai érdekeit, törekvéseit és lépéseit vizsgálja, a Szovjetunió felbomlása óta eltelt időszak történelmi kontextusába helyezve. A kiadvány három főbb részből áll. Az első fejezet Oroszország katonai biztonsági érdekeit vizsgálja a régió vonatkozásában, míg a második rész azt mutatja be, hogyan szolgálják Moszkva érdekeit a regionális két- és többoldalú katonai együttműködések. A harmadik fejezet a poszt-szovjet térség úgynevezett "befagyott" konfliktusait mutatja be, ismétcsak az orosz biztonságpolitika szemszögéből. A tanulmány az eseményeket 2018-ig követi nyomon. Az anyag elkészítésekor elsődleges cél volt, hogy a magyar felsőoktatásban is használni lehessen, így a szerző törekedett rá, hogy lehetőség szerint magyar, illetve angol nyelvű forrásokat használjon. 

Teljes cikk: 2020/3. pdf

Tálas Péter: Magyarország biztonságpolitikája 1989–2019 között

Tanulmányunk Magyarország biztonságpolitikáját tárgyalja az 1989 óta eltelt három évtizedre visszatekintve. Célja, hogy röviden bemutassa a magyar biztonságpolitika stratégiai folyamatait, illetve azokat a tényezőket és eseményeket, melyek a legjelentősebb mértékben formálták e folyamatokat. Írásunk elsősorban olyan érdeklődők számára készült, akik rövid és szakmailag megalapozott áttekintést kívánnak nyerni az elmúlt harminc év magyar biztonságpolitikájáról, akik e rendkívül széles témakör egy-egy részkérdésének helyi értékét kívánják meghatározni a hosszabb és bonyolultabb folya­matban, vagy egyszerűen most kez­dik tanulmányaikat e szakterületen és fontosnak tartják Magyarország megismerését. Megírását elsősorban az ilyen áttekin­tés hiánya és időszerűsége ösztönözte. Az 1989 utáni magyar külpolitika át­tekintésére ugyanis a 2000-es években több alkalommal és több formában is kísérletet tettek a ha­­­zai szakértők. A magyar biztonságpolitika rész­­területeinek összefoglalására is készültek tanulmányok és kötetek. A magyar biztonságpolitika egészének átfogó bemutatására azonban eleddig csupán néhány tanulmány, illetve egy kisebb tanulmánykötet tett kísérletet. Emellett a 2019-es időpont is igen alkalmasnak tűnik egy ilyen összefoglalásra. Ebben az évben 30 éves a magyar rendszerváltás, 20 éves a magyar NATO-tagság, illetve 15 éves az ország EU-tagsága, s az ilyen évfordulók jó alkalmat jelentenek a visszatekintésre.

Mint minden államé, Magyarország biztonságpolitikája is három fő tényezőnek – a biztonsági környezet változásának, az ország biztonságpolitikai céljainak, illetve a biztonságpolitikai célok megvalósításához rendelkezésre álló erőforrásoknak – az eredőjeként írható le. A biztonsági környezet elemzésekor arra keressük a választ, hogy miként hatottak Magyarországra a nemzetközi környezetben bekövetkezett különböző jellegű változások, s ezekre miként reagált a magyar politika. A biztonságpolitikai célok kapcsán azt vizsgáljuk, hogy a mindenkori magyar politikai vezetés miként kívánta és tudta alakítani az ország szűkebb vagy tágabb nemzetközi biztonsági környezetét. A rendelkezésre álló erőforrások kapcsán pedig azt, hogy milyen eszközök és módszerek álltak a politika rendelkezésére az ország biztonságpolitikai céljainak megvalósításához.

Teljes cikk: 2020/2. pdf

Péczeli Anna: A magyar–amerikai kapcsolatok a hidegháború végétől napjainkig

Míg a világháborúkban és a hidegháborúban ellentétes oldalon álltak, a rendszerváltáskor az Egyesült Államok komoly segélyeket nyújtott a kelet-közép-európai államok gazdasági és politikai átalakításához, amiből Magyarország is részesült. Az euroatlanti integráció már az 1990-es évek elejétől a magyar külpolitika egyik fő célkitűzése volt, és a délszláv válságok eredményeképpen Magyarország geostratégiai szempontból jelentősen felértékelődött, ami felgyorsította az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozását. Miután 1999-ben Magyarország is a NATO tagállamává vált, az Egyesült Államokkal közös szövetségi rendszerbe került. Ennek keretében Budapest a többi közép-európai államhoz hasonlóan többször támogatta az Egyesült Államok katonai szerepvállalásait, annak dacára is, hogy nyugat-európai partnereik esetenként élesen bírálták az amerikai külpolitikai döntéseket. Természetesen voltak hullámvölgyek is a magyar–amerikai kapcsolatokban, és az 1989 óta eltelt években politikai szempontból több kérdésben is ellentétes véleményen volt Budapest és Washington. A katonai együttműködés ugyanakkor ezidáig immunisnak bizonyult ezekre a problémákra. Jelen tanulmány rövid áttekintést ad a magyar–amerikai kapcsolatok kezdeteiről, majd pedig a hidegháború utáni időszakra fókuszálva bemutatja a két ország közötti együttműködés politikai és kulturális, katonai, illetve gazdasági dimenzióit, 1989-től egészen napjainkig.

Teljes cikk: 2020/1.