Védelmi Tanulmányok 2020
Sz. Bíró Zoltán: A magyar–orosz kapcsolatok története (1990–2017)
A magyar-orosz kapcsolatok 1991 utáni története nemcsak a magyar külpolitika egyik legvitatottabb, de valószínűleg egyben „legzegzugosabb” relációja is. Alighanem kevés, állandó érvényű állítás fogalmazható meg kétoldalú kapcsolatrendszer elmúlt harminc évéről. Jelen tanulmány ezen három évtized Oroszország-politikájának ha nem is a mérlegét, de kritikus szemmel való értékelését kínálja. Igyekszik azt a mindenkori kormányok szemszögéből bemutatni, megmagyarázni akkori magatartásuk mozgatórugóit, a belpolitikai dinamikát, illetve a nemzetközi környezetet. Mint minden első feldolgozásnak, ennek a tanulmánynak is egyik célja a krónikaírás, az eseményeknek egy kortárs elemző szemszögéből való lejegyzése. Ugyanakkor a magyar külpolitika története nem lehet teljes ezen reláció értelmezése nélkül.
Teljes cikk: 2020/4. pdf
Rácz András: Oroszország biztonságpolitikai törekvései a posztszovjet térségben
Jelen Védelmi Tanulmányok az Oroszországi Föderációnak a poszt-szovjet térséggel kapcsolatos biztonságpolitikai érdekeit, törekvéseit és lépéseit vizsgálja, a Szovjetunió felbomlása óta eltelt időszak történelmi kontextusába helyezve. A kiadvány három főbb részből áll. Az első fejezet Oroszország katonai biztonsági érdekeit vizsgálja a régió vonatkozásában, míg a második rész azt mutatja be, hogyan szolgálják Moszkva érdekeit a regionális két- és többoldalú katonai együttműködések. A harmadik fejezet a poszt-szovjet térség úgynevezett "befagyott" konfliktusait mutatja be, ismétcsak az orosz biztonságpolitika szemszögéből. A tanulmány az eseményeket 2018-ig követi nyomon. Az anyag elkészítésekor elsődleges cél volt, hogy a magyar felsőoktatásban is használni lehessen, így a szerző törekedett rá, hogy lehetőség szerint magyar, illetve angol nyelvű forrásokat használjon.
Teljes cikk: 2020/3. pdf
Tálas Péter: Magyarország biztonságpolitikája 1989–2019 között
Tanulmányunk Magyarország biztonságpolitikáját tárgyalja az 1989 óta eltelt három évtizedre visszatekintve. Célja, hogy röviden bemutassa a magyar biztonságpolitika stratégiai folyamatait, illetve azokat a tényezőket és eseményeket, melyek a legjelentősebb mértékben formálták e folyamatokat. Írásunk elsősorban olyan érdeklődők számára készült, akik rövid és szakmailag megalapozott áttekintést kívánnak nyerni az elmúlt harminc év magyar biztonságpolitikájáról, akik e rendkívül széles témakör egy-egy részkérdésének helyi értékét kívánják meghatározni a hosszabb és bonyolultabb folyamatban, vagy egyszerűen most kezdik tanulmányaikat e szakterületen és fontosnak tartják Magyarország megismerését. Megírását elsősorban az ilyen áttekintés hiánya és időszerűsége ösztönözte. Az 1989 utáni magyar külpolitika áttekintésére ugyanis a 2000-es években több alkalommal és több formában is kísérletet tettek a hazai szakértők. A magyar biztonságpolitika részterületeinek összefoglalására is készültek tanulmányok és kötetek. A magyar biztonságpolitika egészének átfogó bemutatására azonban eleddig csupán néhány tanulmány, illetve egy kisebb tanulmánykötet tett kísérletet. Emellett a 2019-es időpont is igen alkalmasnak tűnik egy ilyen összefoglalásra. Ebben az évben 30 éves a magyar rendszerváltás, 20 éves a magyar NATO-tagság, illetve 15 éves az ország EU-tagsága, s az ilyen évfordulók jó alkalmat jelentenek a visszatekintésre.
Mint minden államé, Magyarország biztonságpolitikája is három fő tényezőnek – a biztonsági környezet változásának, az ország biztonságpolitikai céljainak, illetve a biztonságpolitikai célok megvalósításához rendelkezésre álló erőforrásoknak – az eredőjeként írható le. A biztonsági környezet elemzésekor arra keressük a választ, hogy miként hatottak Magyarországra a nemzetközi környezetben bekövetkezett különböző jellegű változások, s ezekre miként reagált a magyar politika. A biztonságpolitikai célok kapcsán azt vizsgáljuk, hogy a mindenkori magyar politikai vezetés miként kívánta és tudta alakítani az ország szűkebb vagy tágabb nemzetközi biztonsági környezetét. A rendelkezésre álló erőforrások kapcsán pedig azt, hogy milyen eszközök és módszerek álltak a politika rendelkezésére az ország biztonságpolitikai céljainak megvalósításához.
Teljes cikk: 2020/2. pdf
Péczeli Anna: A magyar–amerikai kapcsolatok a hidegháború végétől napjainkig
Míg a világháborúkban és a hidegháborúban ellentétes oldalon álltak, a rendszerváltáskor az Egyesült Államok komoly segélyeket nyújtott a kelet-közép-európai államok gazdasági és politikai átalakításához, amiből Magyarország is részesült. Az euroatlanti integráció már az 1990-es évek elejétől a magyar külpolitika egyik fő célkitűzése volt, és a délszláv válságok eredményeképpen Magyarország geostratégiai szempontból jelentősen felértékelődött, ami felgyorsította az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozását. Miután 1999-ben Magyarország is a NATO tagállamává vált, az Egyesült Államokkal közös szövetségi rendszerbe került. Ennek keretében Budapest a többi közép-európai államhoz hasonlóan többször támogatta az Egyesült Államok katonai szerepvállalásait, annak dacára is, hogy nyugat-európai partnereik esetenként élesen bírálták az amerikai külpolitikai döntéseket. Természetesen voltak hullámvölgyek is a magyar–amerikai kapcsolatokban, és az 1989 óta eltelt években politikai szempontból több kérdésben is ellentétes véleményen volt Budapest és Washington. A katonai együttműködés ugyanakkor ezidáig immunisnak bizonyult ezekre a problémákra. Jelen tanulmány rövid áttekintést ad a magyar–amerikai kapcsolatok kezdeteiről, majd pedig a hidegháború utáni időszakra fókuszálva bemutatja a két ország közötti együttműködés politikai és kulturális, katonai, illetve gazdasági dimenzióit, 1989-től egészen napjainkig.
Teljes cikk: 2020/1.