Ezúton ajánlom figyelmébe az NKE John Lukacs Intézet, Stratégiai Védelmi Kutatási Program, legújabb – „Izrael Állam afrikai kapcsolatrendszere” című – elemzését.
- Izrael afrikai kapcsolatrendszerét az 1950-es években a David Ben-Gurion-féle „periféria-stratégia” jegyében történelmi, ideológiai és diplomáciai alapokon építette ki Golda Meir akkori külügyminiszter.
- Az 1973-as arab–izraeli háborút követően a legtöbb afrikai ország megszakította kapcsolatait Izraellel, ami után a zsidó állam elsősorban informális, fedett és állami szint alatti csatornákon keresztül tartotta fenn befolyását.
- A hivatalos államközi kapcsolatok mellett Izrael a mai napig jelentős befolyással bír a kontinensen magánszereplőkből álló katonai–gazdasági hálózatán keresztül is.
- A palesztin kérdés továbbra is érzékeny pont az izraeli–afrikai viszonyban, kifejezetten az észak-afrikai arab országok és a Dél-afrikai Köztársaság részéről, míg más államok gyakran pragmatikusabb vagy semleges álláspontot képviselnek, ugyanakkor tekintettel kell lenni a társadalom és a politikai elit álláspontja közti távolságra is, különösen a 2023. október 7-i Hamász-terrortámadást követő gázai katonai műveletek elindítása óta.
- Az afrikai jelenlét fontos szerepet tölt be Izrael Állam aktuális geopolitikai kihívásainak kezelésében is, amelynek középpontjában az Iráni Iszlám Köztársasággal, valamint mára egyre inkább Törökországgal zajló hatalmi rivalizálás és ezen államok afrikai befolyásának feltartóztatása áll. Ez a két regionális szereplő izraeli értelmezésben ideológiai és stratégiai kihívást jelent, különösen a Száhel-övezetben és Kelet-Afrikában.
- Az amerikai–orosz–kínai versengés kontextusában Izrael afrikai jelenlétét egyfajta „kiegyensúlyozó térként” használhatja arra, hogy növelje külpolitikai mozgásterét és elkerülje a blokkosodásból fakadó stratégiai beszűkülést.
Az elemzés teljes szövege elérhető a NKE John Lukacs Intézet weboldalán.