NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések-2017

A „Trump-faktor” és a liberális világrend válsága

Donald Trump egy évvel ezelőtti elnökké választása óta megszaporodtak a liberális világrend és a globális amerikai vezető szerep végét előrejelző tanulmányok. Jelen elemzés célja a Trump-kormányzat külpolitikáját a nemzetközi hatalmi rendet alapjaiban befolyásoló globális trendek kontextusába helyezve megvizsgálni, hogy mennyiben jelent mérföldkövet az új amerikai kormányzat a nemzetközi rendre nézve. Emellett arra is választ kíván találni, hogy az amerikai hegemónia és a liberális világrend válsága milyen következményekkel járhat a nemzetközi kapcsolatokra.

Szerző: Varga Gergely

Teljes cikk: 2017/30. pdf

A Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusa és egy új korszak hajnala

Az elemzőket is meglepő, eddig példa nélküli helyzetet teremtve zárult a Kínai Kommunista Párt (KKP) 19. kongresszusa, amely az ország politikai életének legfontosabb, ötévente sorra kerülő eseménye. Az alábbiakban áttekintjük, hogy miként változott meg a politikai összkép ahhoz képest, amit öt éve, 2012-ben láttunk, és megkíséreljük felvázolni a fejlemények néhány lehetséges következ­ményét. A legfontosabb kérdés, hogy Hszi Csin-ping látványos megerősödése és az utód kije­lölésének – a várakozásokkal ellentétes – elmaradá­sa mit jelent Kína és a világ számára: visszatérést az autokratikusabb országlás felé, vagy csupán új utód­lási rendszert? Ami viszont biz­tosnak tűnik, az a Teng Hsziao-ping teremtette korszak lezárása és egy új korszak eljövetele.

Szerző: Matura Tamás

Teljes cikk: 2017/29. pdf

Az orosz haderőreform értékelése III. – Műveleti tapasztalatok

A Szovjetunió felbomlásának eredményeképpen az 1990-es években a hidegháborús szuper­ha­talom Oroszország jelentősen meggyengült, gaz­da­sági, politikai társadalmi válságok sora súj­totta. A válságjelenségek az orosz haderőt sem kí­mélték: a haditechnikai eszközök túlnyomó többségének elvaulása, a személyi állomány le­rongyolódása, a morál meggyengülése, burjánzó kor­rupció bomlasztotta a fegyveres erők ké­pes­sé­geit, amit csak ezredfordulót követően a ja­vu­ló gazdasági helyzet és a megszilárduló politikai vezetés tudott többszöri kísérletre megállítani, és elkezdeni a haderő átfogó reformját és mo­der­ni­zá­cióját.

A szerző négy részes tanulmánysorozatban azt a folyamatot tekinti át és értékeli, amelynek eredményeképpen az ismét nagyhatalmi am­bí­ciókat megfogalmazó Oroszország hagyományos fegyveres erőit modernebb, ütőképesebb had­erő­vé alakította, és ezen az úton kívánja tovább­fej­leszteni az évtized végéig. A tanulmány­so­ro­zat jelen harmadik része azokat a műveleti ta­pasz­talatokat összegzi és értékeli, amelyek az 1990-es évektől az orosz haderő alkalmazásából adódóan meghatározták a haderőreform számos gyakorlati aspektusát a strukturális átalakítástól és műveleti doktrínáktól kezdve a kiképzésen és hadgyakorlati forgatókönyveken át egészen a fegyverzettechnikai fejlesztésekig. Az elemzés­so­ro­zat utolsó, negyedig része az orosz védelmi költségvetés mindezt alátámasztó trendjeivel foglalkozik.

Szerző: Jójárt Krisztián

Teljes cikk: 2017/28. pdf

Álomból rémálom? Az iraki kurd függetlenségi népszavazás margójára

A világ egyik legnagyobb (mintegy 40 millió fős), sa­ját állam nélküli nemzetét alkotó kurdok számá­ra egy független állam létrehozása és fenntartá­sa évszázados álom. Legközelebb ehhez a célhoz az iraki kurdok állnak, akik az öbölháború óta de facto, a 2004-es Átmeneti Közigazgatási Tör­vény elfogadása óta pedig de jure is széles körű po­litikai (arányos politikai képviselet Bagdadban, saját regionális kormányzat), gazdasági (a közpon­ti költségvetés bevételeinek 17%-a illeti őket), kul­turális (a kurd hivatalos nyelv Irakban) és kato­nai (független katonai erjük a pesmerga) autonó­miát élveznek a föderális berendezkedésű Irakon belül. A teljes függetlenség elérése előtt azonban mindig is komoly akadályok álltak a kurdok számára, melyeket három fő csoportba sorolhatunk: 1. a külső hatalmak ellenállása (ide értve a bagdadi központi kormányt, valamint a jelentős kurd lakossággal rendelkező, ezért a kurd függetlenségi törekvések megakadályozásában alapérdekelt környező államokat: Törökországot, Iránt és Szíriát), illetve a nemzetközi támogatás hiánya; 2. belső megosztottság; 3. a függetlenség gazdasági alapjának hiánya. Ezek azok a gyengeségek és hiá­nyosságok, amelyek a külső szemlélők egy részét már a népszavazás előtt óvatosságra intették, és amelyek a népszavazás megtartását követően – bár függetlenségről még nincs szó – mind ki is ütköztek, s a jelenlegi, kurd szempontból meglehetősen nehéz helyzethez vezettek. A következőkben e három pont mentén tekintjük át az elmúlt közel egy hónap eseményeit és a várható következményeket, egyben rámutatva a konfliktus több szintű (belső kurd szint, iraki szint, regionális szint) értelmezésének szükségességére. Az elemzést egy rövid értékelés, illetve kitekintés zárja.

Szerző: Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2017/27. pdf

Az orosz haderőreform értékelése II. – Szervezet, személyi állomány, fegyverzet

A Szovjetunió felbomlásának eredményeképpen az 1990-es években a hidegháborús szuper­ha­ta­lom Oroszország jelentősen meggyengült, gaz­da­sági, politikai társadalmi válságok sora sújtotta. A válságjelenségek az orosz haderőt sem kímélték: a haditechnikai eszközök túlnyomó többségének elvaulása, a személyi állomány lerongyolódása, a morál meggyengülése, bur­ján­zó korrupció bom­lasz­totta a fegyveres erők ké­pes­ségeit, amit csak ezredfordulót követően a ja­vuló gazdasági helyzet és a megszilárduló politi­kai vezetés tudott több­szöri kísérletre megál­lí­tani, és elkezdeni a haderő átfogó reformját és modernizációját. A szerző négy részes tanul­mány­sorozatban azt a folya­ma­tot tekinti át és értékeli, amelynek eredménye­kép­pen az ismét nagyhatalmi ambíciókat megfogal­ma­zó Orosz­ország hagyományos fegyveres erőit modernebb, ütőképesebb haderővé alakította, és ezen az úton kívánja továbbfejleszteni az évtized végéig. A ta­nul­mánysorozat jelen második része a haderő­re­form szervezeti, személyi és fegy­ver­zet­technikai vonatkozásait vizsgálja. A további ré­szek­ben az orosz haderő-alkalmazás elmúlt hu­szon­öt évének mű­veleti tapasztalataival, valamint a védelmi költségvetés mindezt alátámasztó trend­jeivel fog­lalkozik.

Szerző: Jójárt Krisztián

Teljes cikk: 2017/26. pdf

Az amerikai haderőfejlesztés és az amerikai haderő a 21. század első évtizedeiben

A hidegháború után az amerikai haderő két hosszan tartó háborút vívott Irakban és Afganisztánban, amely harc részben átalakította a világszínvonalú hagyományos erőt egy felkelő/terroristaellenes erővé. A 2000-es évtized végére régi és új hatalmak emelkedtek fel, közülük a legfontosabb Kína és Oroszország, amelyek jelentős erőforrásokkal és fejlett haderőkkel rendelkeznek, ami komoly kihívást jelent az amerikai erők számára. Ezek ugyanakkor főleg csak katonailag fejletlen gerillák elleni harcra készültek a szeptember 11-ét követő időkben. Most a Pentagon azon dolgozik, hogy visszaállítsa és felfejlessze a hadsereg, a haditengerészet, a légierő és a tengerészgyalogság háború előtti hagyományos képességeit, hogy szembenézhessenek az új időkkel és új ellenségekkel.

Szerző: Kiss Roland

Teljes cikk: 2017/25. pdf

Merre tovább? A német–török kapcsolatok a 2017-es német választás után

Jelen írás a német–török kapcsolatok alakulásának dinamikáját kívánja felvázolni, különösen az elmúlt egy esztendő diplomáciai csatározásainak tükrében. Az örmény népirtásról szóló határozat berlini elfogadása, az incirliki bázison lévő német kontingens relo­ká­ciója, a német állampolgárok politikai indíttatású letartóztatása Törökországban és a kemény nyilatkoza­tok mindkét fél részéről a korábban jobb napokat látott viszony folyamatos romlásának bizonyítékai.

Jóllehet a retorika mindkét fél részéről, különösen a választási kampányok során konfliktusvállaló volt, valójában mind Ankarának, mind pedig Berlinnek érdeke a nézeteltérések rendezése. Elemzésünk azt kívánja bemutatni, mire épülnek a német–török kapcsolatok, mi a szerepe két ország közötti viszonyban a németországi török diaszpórának, milyen tényezők játszottak sze­repet a diplomáciai csatározásokban, s végül milyen változások várhatók a 2017. szeptember 24-i német parlamenti választások után a német–török kapcsolatok terén.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2017/24. pdf

Angela Merkel: „a tökéletes poszt-politikai politikus” negyedik győzelme előtt

2017. szeptember 24-én az urnák elé járul Németország. Egy olyan évben, amelyikben Hollandia, Franciaország és Nagy-Britannia is nagy téttel bíró válasz­tásokon van túl, a német kampány és választás ki­­fejezetten kevés izgalmat generált. A legnagyobb új­­­­donság az lesz, hogy az AfD bekerül a parlament­be, akárcsak – négy év szünet után – a sokszor elteme­tett világnézetet kép­­­­viselő liberális FDP is. A kontinuitás mégis jellemzőbb lesz, hiszen An­gela Mer­kel (CDU) folytathatja majd a munkáját, a kérdés csak az, hogy kivel. Elemzésünk arra ke­resi a választ, mivel magyarázha­tó, hogy kormány­­zásának tizenharma­dik évében a németek még mindig elégedettek An­gela Merkellel és pártjával, a kereszténydemokrata CDU/CSU-val?

Szerző: Hettyey András

Teljes cikk: 2017/23. pdf

A rohingyák elleni fellépés háttere és összetevői Mianmarban

Mianmar legnagyobb lélekszámú muszlim kisebbsége, a rohingya közösség sorsának alakulása az elmúlt évek során keltett egyre nagyobb figyelmet a nemzetközi hírfolyamban. Igen megkésett volt e figyelem, amit azért nagyban magyaráz, hogy a világ legnagyobb részén nagyon kevés információ forog közkézen nemcsak az érintett népcsoportról, de Mianmar társadalmi és etnikai viszonyairól általában. Érezhető azonban, hogy a kisebbségiek tömeges menekülésétől és halálos áldozatokat követelő összecsapásoktól kísért regionális válság mostanra „ráégett” a mianmari polgári kormányra, melyet de facto az az Aung Szán Szu Csí vezet, akit 1991-ben Nobel-békedíjjal is kitüntettek a demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes politikai küzdelméért. A rohingyák elleni belső hadjárat természetszerűleg rombolja a politikusasszony külföldi megítélését, alapjában véve mégis megkerülhetetlen dilemmát jelent a kormánya számára, melynek kezelésében csak nagyon szűk mozgástér áll rendelkezésére. Jelen elemzés a rohingyakérdés legfontosabb összetevőit veszi számba.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2017/22. pdf

Észak-Korea: az önmagába zárt atomhatalom

2017. szeptember 3-án Észak-Korea végrehajtotta 6. nukleáris kísérleti robbantását. A 100-150 kilotonna hatóerejűre becsült robbantást követően – amely két mesterséges földrengést idézett elő – az észak-koreai állami televízióban bejelentették, hogy az ország ballisztikus rakétára szerelhető miniatürizált hidrogénbombával rendelkezik, amelynek minden alkatrészét Észak-Koreában állították elő, s melyből sorozatgyártásra is képesek.

Bár a szakértők hivatalosan az észak-koreai bejelentésnek egyetlen elemét sem erősítették meg, azt senki sem vitatja, hogy a phenjani rezsim minden korábbi kísérleti robbantásánál nagyobb (feltehetően kétfázisú, fúziós) nukleáris robbantást hajtott vég­re. Miképpen az is egyre inkább vitathatatlan tény – különösen a 2017-es észak-koreai rakétakísérletek tükrében –, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) – Indiához, Pakisztánhoz és Izraelhez hasonlóan – de facto atomhatalom, amely már képes atomfegyverei célbajuttatására.

Elemzésünkben előbb Észak-Korea atomhatalommá válásának folyamatát, illetve a nemzetközi közösség erre adott válaszát, a kudarcot vallott szankciópolitikát tekintjük át röviden, ezt követően pedig a térség két legmeghatározóbb hatalmának, a Kínai Népköztársaságnak és az Egyesült Államoknak az észak-koreai kérdés kapcsán tanúsított magatartását. Végül arra a szeptember 3-ai nukleáris robbantást követően leggyakrabban felvetődő kérdésre is igyekszünk válaszolni, hogy Észak-Korea de facto atomhatalommá válása változtat-e a Koreai-félsziget környezetének geopolitikai erőviszonyain?

Szerző: Háda Béla – Péczeli Anna – Tálas Péter

Teljes cikk: 2017/21.pdf

Az átmeneti katonai kormányzás és az új alkotmány jellemzői Thaiföldön

Thaiföld 2014. május 22. óta – mint modern kori tör­ténelmében oly sok alkalommal – ismét katonai dominanciájú kormány irányítása alatt él. Megalakulásától kezd­ve vita tárgya a regnáló katonai junta szerepe és teljesítménye, amely az ország új alkotmányának elkészítésével to­vábbi elemekkel bővült. Jelen elemzés arra vállalkozik, hogy politikai és gazdasági szempontok alapján elhelyezze a thaiföldi átmeneti katonai kormányt az ország 2001 óta tartó fejlődésének folyamatában, és a 2017-es alkotmány elemzésével áttekintse a belpolitikai válság rendeződésének perspektíváit.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2017/20. pdf

Merényletek az Egyesült Királyságban: kudarcosnak vagy eredményesnek tekinthető a szigetország terrorelhárítása?

Az Egyesült Királyságban néhány hónapon belül négy olyan merénylet is történt, melyek sokkolták a brit közvéleményt. A sikeresen végrehajtott támadásokkal egy 2013 közepe óta tartó, viszonylag nyugalmas időszak ért véget a szigetországban, ami egyben azt is jelenti, hogy a terrorizmust illetően egyre növekvő biztonsági kihívással kell szembenéznie az Egyesült Királyságnak.

Mivel a támadások óta számos olyan írás született, amelyek a merénylők élettörténetét, családi hátterét és személyiségét vizsgálta, írásunkban az Egyesült Királyság terrorizmus elleni küzdelmére helyeztük a hangsúlyt. Elemezésünkben egyrészt a szigetország terrorfenyegetettségét mutatjuk be az évente kiadott rendőrségi jelentések és a különböző adatbázisok segítségével, másrészt a terrorizmus elleni küzdelemben kulcsfontosságú szerepet játszó nemzetbiztonsági szolgálatok közül a MI5-ot (Military Intelligence, Section 5) és a GCHQ-t (Government Communications Headquarters). Továbbá szólunk a radikalizálódás megakadályozását célzó prevenciós stratégiáról, és megvizsgáljuk azokat a korlátozó intézkedéseket is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy elrettentsék az arra fogékonyakat a terrorizmusban való részvételtől. Végül választ keresünk arra a kérdésre is, hogy vajon hibáztathatók-e a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség azért, mert nem tudták megelőzni az elmúlt hónapok terrortámadásait.

Szerző: Répási Krisztián

Teljes cikk: 2017/19. pdf

A 2017. augusztusi spanyolországi terrortámadásokról

2017. augusztus 17-én gépjárművel végrehajtott – ún. ramming típusú, avagy gázolásos – terrortámadásra ke­rült sor Barcelonában, majd 18-án hajnalban a kata­lán fővárostól mindössze 100 kilométerre fekvő spa­nyol tengerparti üdülővároskában, Cam­brils­ben is. Fontos jeleznünk azon­ban, hogy a spanyol ha­tóságok már igen hamar a barcelonai és a cam­­bril­si eseményekhez kapcsoltak egy augusztus 16-i alca­na­ri gáz­robbanást is. A spanyol belbiztonsági szervek ugyanis egy nagyobb terrortámadást elő­készítő helyszínként te­kin­tenek a 20 palacknyi pro­­pán-bután gáz felrobbanása miatt elpusztult épü­let­re, ahol mintegy 120 gázpalackot halmoztak fel a merényletekre készülők.

A barcelonai és a cambrilsi támadások egyértelmű­en megerősítik azt a korábbi jelzésün­ket, hogy Európának, különösen pedig az európai nagyvárosoknak, a jelenleginél jobban fel kell készülniük a gép­járművel elkövetett terrorcselekményekkel szem­beni védekezés­re, mert ez az elkövetési forma egyszerűsé­ge, olcsó­sága és hatékonysága miatt az utóbbi években az Eu­rópában tevékenykedő terroristák egyik leg­kedvel­tebb elkö­vetési módszere lett. Írásunk­ban ezért – a spanyolországi támadások hátterének bemu­ta­tása mellett – az ott leírtak­ra is ismételten fel kívánjuk hív­ni a figyelmet.

Szerzők: Tálas Péter – Szente-Varga Mónika

Teljes cikk: 2017/18. pdf

Régi-új frontvonalak – Etiópia és a szélsőséges iszlamisták

A radikális iszlamista csoportok mára regionális fenyegetéssé váltak Afrika szarván. Bár a szomáliai as-Sabáb komoly katonai vereségeket szenvedett az elmúlt években, a szervezet képes volt alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és nem csupán Szomáliában őrizte meg műveleti képességeit, de azokat kiterjesztette, megerősítette több más országban is. Míg az egyes államok – különösen Kenya – egyre nehezebben tudnak gátat vetni térnyerésüknek, Etiópia eddig sikeresen lépett fel e területen.

Szerző: Marsai Viktor

Teljes cikk: 2017/17. pdf

Az orosz haderőreform értékelése I. – Megkésettség, átfogó reform

A Szovjetunió felbomlásának eredményeképpen az 1990-es években a hidegháborús szuperhatalom Oroszország jelentősen meggyengült, gazdasági, politikai, társadalmi válságok sora sújtotta. A válságjelenségek az orosz haderőt sem kímélték: a haditechnikai eszközök túlnyomó többségének elavulása, a személyi állomány demoralizálódása, burjánzó korrupció bomlasztotta a fegyveres erők képességeit, amit az ezredfordulót követően javuló gazdasági helyzetben a megszilárduló politikai vezetés többszöri kísérletre tudott csak megállítani és elkezdeni a haderő átfogó reformját és modernizációját. A szerző négyrészes tanulmánysorozatban azt a folyamatot tekinti át és értékeli, amelynek eredményeképpen az ismét nagyhatalmi ambíciókat megfogalmazó Oroszország hagyományos fegyveres erőit modernebb, ütőképesebb haderővé alakította, és ezen az úton kívánja tovább fejleszteni az évtized végéig. A tanulmánysorozat első része azokat az okokat tárja fel, amelyek miatt az orosz fegyveres erők átszervezésére csak az ezredfordulót követően kerülhetett sor, valamint körvonalazza az átfogó haderőreform főbb célkitűzéseit. A további részekben a haderőreform szervezeti, személyi és fegyverzettechnikai vonatkozásait, az orosz haderő-alkalmazás elmúlt huszonöt évének műveleti tapasztalatait, valamint a védelmi költségvetés mindezt alátámasztó trendjeit vizsgálja.

Szerző: Jójárt Krisztián

Teljes cikk: 2017/16. pdf

A gépjárművel végrehajtott, ramming típusú terrortámadásokról és a védekezés lehetőségeiről

A közelmúltban Európában több olyan merénylet is tör­tént, amelyekben a terroristák fő fegyverként gépjár­művet használtak. Várható, hogy ez a gépjárműves elkövetési forma (az úgynevezett ramming) egysze­rűsége, olcsósága és nehéz felderíthetősége miatt egy­re gyakoribbá válik. A módszert mára nemcsak ra­­dikális iszlamisták, de egyéb szélsőségesek és magányos őrültek is használják. A rammingtámadások első­sorban tömegrendezvények ellen hatékonyak, így az ellenük való védekezésnek is leginkább a tömegren­­dezvények védelmére, illetve a gyors rendőri és egészségügyi reagáló képességek fejlesztésére kell kon­centrálnia. A parlamenti választások közeledtével ha­zánkban is nőni fog a tömegrendezvények száma, így az ország biztonságának garantálása érdekében szük­séges az európai rammingtámadások elemzése.

Szerzők: Rácz András – Brestyánszki Flóra

Teljes cikk: 2017/15. pdf

Somali elections in 2016-2017 – Business as usual or a new hope?

Following decades mired in civil war and lacking a functional government, Somalia established a new Federal Government in 2012. Nevertheless, its leaders’ (s)election process has been encumbered by corruption, bribery, and never-ending clan disputes. In addition, decision-making power has been concentrated in the hands of 135 traditional elders who were selected according to the 4.5 clan-formula without the participation of the wider society. To ensure the smooth transition from interim governments to permanent institutional structures, both the Somali elites and the international donors accepted the rules and handicaps of 2012. At the same time, they promised that the election will be credible, transparent and more democratic in 2016. The current analysis offers an evaluative overview of those circumstances that hindered the democratic transition, while also highlighting those features that offer hope for further progress.

Author: Viktor Marsai

Full article: 2017/14. pdf

Ki mit nyert? Több mint egy évvel a menekültügyi „megállapodás” után

A háború okozta menekültválság mellett Törökország a nem szíriai menekültek folyamatos, egyre nagyobb számban történő érkezését is megtapasztalhatta. A 2015–2016-os menekültválság idején a szíriaiak jelentették a legnagyobb tömeget az illegális úton Görögországba érkezők között, azonban 55 százalékos részarányukkal messze nem voltak döntő több­ségben: az iraki, afganisztáni és pakisztáni származásúak a menekültek 39 százalékát tették ki. Ez is indokolja, hogy jelen tanulmányban külön kiemeljük a nem szíriai menekültek helyzetét: annak ellenére, hogy számuk körülbelül 6 százaléka a szíriaiaknak, az ő helyzetüket a Szíriában folyó háború esetleges lezárása nem fogja befolyásolni, s a szíriaiakkal ellentétben a többségük valószínűleg továbbra is Európába kíván majd jutni.

Mára Törökország a világon az egyik legtöbb mene­kültet befogadó országgá vált: míg 2010-ben csak 40 ezer menekültnek adott otthont, addig 2017 elején már közel 3,5 milliónak. A Törökország közvetlen kör­nyezetében zajló szíriai háború az utóbbi évtizedek legnagyobb menekültválságát indította el, hiszen több mint 5,7 millió ember kényszerült elhagyni a hazáját, s megközelítőleg 6,3 millió ember menekült Szíria másik részére.

A 2016. március 18-án az Európai Unió és Törökország között köttetett menekültügyi megállapodás – valójában egy közös nyilatkozat – több mint egy éve van érvényben. Jelen tanulmány célja a megegyezéshez vezető út és az első visszaküldések (2016. április 4.) óta eltelt idő eredményeinek értékelése, illetve a Török­országban élő szíriai és nem szíriai menekültek hely­zetének áttekintése. Végül a tanulmány igyek­szik rávilágítani az EU, több tagállam és Ankara között az utóbbi hónapokban kialakult, a megállapodás fenn­tartását is érintő vita hátterére, illetve a török népszavazás utáni török–uniós viszony változására, amely a nyilatkozatban vállaltak jövőbeli teljesítését valószínűsíti.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2017/13. pdf

A Trump-adminisztráció nemzetbiztonsági csapata

A nehézségekkel terhelt és szokatlan kezdés után lassan összeáll a Donald Trump kormányzatának nemzet­biz­ton­sági csapata. Az új elnököt számos hagyományos vi­lág­nézettel rendelkező, tapasztalt szakember mellett a mainstreamtől eltérő kül­po­li­ti­kai nézeteket valló tanács­adó is segíti a politikai dön­téshozatal során. A különböző álláspontot kép­vi­se­lő kulcsemberek szerepe, illetve az el­nök kül- és biztonságpolitikai prioritásai a kampány so­rán tett ellentmondásos ígéretek, majd azok visszavoná­sa miatt egyelőre kérdésesek. Az említett tényezőket, va­la­mint az új elnök sajátos világnézetét és irá­nyí­tá­si elveit figyelembe véve annyi azonban megál­la­pít­ható, hogy az ed­digi elnökváltásokhoz képest na­gyobb bizonytalanság jel­lemzi az Amerikai Egye­sült Államok jövőbeli kül- és biztonság­po­li­ti­kai irány­vonalát. Írásunk célja, hogy az USA előtt álló legfontosabb kérdésekre választ találjon az el­nök nemzetbiztonsági csapatában lévő meghatá­ro­zó személyek külpolitikai nézeteinek bemutatásával és értelmezésével.

Szerzők: Péczeli Anna - Varga Gergely

Teljes cikk: 2017/12. pdf

A közbiztonságra fordított kiadások alakulása és szerkezete

Az elemzés Magyarország elmúlt években közbiztonságra fordított kiadásainak alakulását és szerkezetét tekinti át. A témakör aktualitását az adja, hogy a 2018. évi költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor kormányzati szereplők hitet tettek amellett, hogy az elkövetkező évben biztonságra többet szándékoznak fordítani. A hazai kiadások nagyságrendjének értékeléséhez elemzésünkben nemzetközi összehasonlításokkal élünk. Ennek során arra jutunk, hogy a vizsgálati időtávon Magyarország közbiztonságra fordított kiadási aránya rendre meghaladja az uniós átlagot, valamint a fejlett nyugat-európai országok hasonló arányát, ugyanakkor minimálisan elmarad a közép-kelet-európai régió országainak átlagos arányaitól.

Szerző: Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2017/11. pdf

Az AKP útja az elnöki rendszerről szóló népszavazásig: rezsimépítés Törökországban (2002-2017)

2017. április 16-án a török lakosság rendkívül szoros eredményű népszavazáson az elnöki rendszer bevezetéséről döntött. Az alkotmánymódosítás apropóján mind a hazai török, mind a nemzetközi diskurzusokban felerősödtek azok a viták, amelyek a török politikai berendezkedés jellegét, az erősödő autoriter rendszer kiépítését és a társadalom polarizációját helyezik a középpontba. Elemzésünk a 2002 óta kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) politikai útját mutatja be, megvizsgálja a rezsimépítési folyamat sikerességének okait, valamint értékeli az alkotmánymódosításról dön­tő referendum tétjét és eredményeit. A tanulmány bemutatja, hogy az AKP-nak hogyan sikerült különböző politikai ellenfeleit meggyengíteni, és hogyan sikerült fenntartania a hatalmát immár 15 éven keresztül. Ebben kulcsszerepet játszott a választási győzelmek révén kialakuló „választási hegemónia”, amely mind a törvényhozásban, mind a végrehajtó hatalomban biztos AKP-többséget/uralmat tett lehetővé.

Míg az első ciklusok idején a 2002-ben hatalomra jutó korábbi (betiltott) iszlamista pártokban politizáló pártelit egy EU-párti, nyugatos narratívát követett - egy újabb alkotmánybírósági vagy katonai beavatkozás állandó veszélye mellett -, addig mostanra az állami intézményrendszert, médiát, igazságszolgáltatást behálózó, az EU-t keményen bíráló kormánypártot láthatunk, amely sikerrel védte ki a különböző katonai nyomásgyakorlási kísérleteket (2007), puccskísérletet (2016), országos zavargásokat (2013) és korrupciós botrányokat (2013-2014).

Szerzők: Egeresi Zoltán – Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2017/10. pdf

„Mert övék a hatalom”: Az internet politikát (is) befolyásoló hatása a 2016-os amerikai elnökválasztás során

A 2016-os amerikai elnökválasztásban, illetve az azt megelőző kampány során minden eddiginél nagyobb szerepet kapott az a törekvés, hogy külföldi államok különböző – elsősorban informatikai támadásokkal és médiaeszközökkel – befolyásolják a választások eredményét. A média különösen sokat foglalkozott a kérdéssel mind az az Egyesült Államokban, mind Európában. Ugyanakkor tényeken alapuló, bizonyítékokkal alátámasztott, az elnökválasztást érdemben befolyásoló tényezőkről keveset hallhattunk. Jelen írás azokat az informatikai támadásokat és különböző média­műveleteket igyekszik kronológiai sorrendbe állítani és elemezni, amelyek hatással lehettek az el­nökválasztásra.

Szerzők: Kovács László - Krasznay Csaba

Teljes cikk: 2017/9. pdf

A londoni merénylet azt is üzeni, hogy gyengülnek a dzsihadisták

2017. március 22-én – a brüsszeli merényletek egy éves évfordulóján – terrortáma­dás­ra ke­rült sor Lon­don belvárosában. A jelenleg rendelkezésünkre ál­ló információk szerint a kenti születésű 52 éves Khalid Masood (eredeti neve: Adrian Russell) helyi idő szerint 14.40-kor előbb a Westmin­ster híd járdá­ján haj­tott a járókelők közé egy Hyun­dai terep­járóval (megölve két embert és meg­se­be­sít­ve to­váb­bi 50-et, köztük hetet sú­lyosan, akik kö­zül később egy a kórházban hunyt el). Ezt követően meg­p­róbált be­ha­tolni a brit parla­ment épületébe, s e­köz­ben késsel halálosan megsebesítette az őt megállítani szándékozó rendőrt. A me­rény­lőt végül a parlament vé­delmét ellátó rendőrök lőt­ték agyon. Elemzésünkben a londoni west­minste­ri terrortáma­dás helyi ér­tékét próbáljuk meg­hatá­roz­ni a brit és az európai terrorfenyegetettség tükré­ben.

Szerző: Tálas Péter

Teljes cikk: 2017/8. pdf

A történelem ismétli önmagát? A GDP arányos államháztartási kiadások közelmúltbéli alakulása

Az elemzés azt vizsgálja, hogy Magyarországon az elmúlt évek­ben hogyan alakult az egyes társadalmi ágazatokra fordított GDP-arányos államháztartási kiadások mértéke. Emellett ar­ra a kérdésre is keressük a választ, hogy a korábbiakban ál­ta­lunk is azonosított, a közép-kelet-európai régió országaihoz ké­pest átlagosnál több kiadást felemésztő igazgatási területek ese­tén – ott, ahol erre szükség van – sikerült-e a kiadási arányok csökkentésében megmutatkozó áttörést elérni? A kérdés meg­válaszolása érdekében – az Eurostat kormányzati funkciók szerinti bontásban közölt kiadási statisztikáira támaszkodva – bemutatjuk és összehasonlítjuk Magyarország és a régió or­szágainak különböző társadalmi ágazatokra fordított GDP-arányos kiadási értékeit.

Szerző: Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2017/7.pdf

Stratégiai töréspontok Donald Trump és az európai szövetségesek kapcsolatában

Donald J. Trump 2017. január 20-i elnöki beiktatását és az év eleji óvatos tapogatózást követően februárban meg­kezdődtek azok az érdemi találkozók, amelyek az Egyesült Államok és európai szövetségesei vonatkozásában kijelölik a transzatlanti kapcsolatok egyes stratégiai tö­rés­pontjait – azaz azokat a kérdéseket, amelyek­ben a fokozódó amerikai elvárások nyomán a szövetségeseknek dűlőre kell jutniuk. Ilyen találkozó volt az első visszhangokat beharangozó mál­tai informális EU-csúcstalálkozó (2017. február 3-án), az amerikai elvárások egy részét be­csatornázó NATO védelmi miniszteri találkozó Brüsszelben (2017. február 14-15-én), és a nemzetközi biztonság számos kérdését megvitató 53. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia (2017. február 17-19-én). Elemzésünkben a kirajzolódó stratégiai töréspontokat vizsgáljuk meg és értékeljük Donald Trump elnökségének az európai biztonságra és védelempolitikára gya­korolt hatását és lehetséges következményeit illetően, kiemelten a NATO, az „Iszlám Állam” elleni nemzetközi fellépés, az afganisztáni stabilizáció és az amerikai-orosz kapcsolatok vonatkozásában.

Szerző: Csiki Tamás – Etl Alex – Pénzváltó Nikolett – Tálas Péter – Zavoianu Dóra 

 Teljes cikk: 2017/6.pdf

2017. január végi kelet-ukrajnai eszkaláció politikai és hadműveleti háttere

Jelen tanulmány a kelet-ukrajnai konfliktusban 2017. január végén lezajló eszkalációt és ennek politikai-katonai kontextusát vizsgálja. Az elemzés arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mostani eszkaláció különbözik-e a harcok korábbi fellángolásaitól, és ha igen, akkor miben áll ez a különbség.

Szerző: Rácz András

Teljes cikk: 2017/5.pdf

Három évvel az ukrajnai hatalomátvétel után

2017. február 22-én volt három éve, hogy a kijevi Majdan téri tiltakozók országossá vált mozgalma távozásra, menekülésre kényszerítette Viktor Janukovics akkori ukrán elnököt. Írásunkban azt igyekszünk vázlatosan számba venni, hogy az elmúlt három év során miként változott meg Ukrajna, illetve miként változott az ukrán probléma nemzetközi megítélése. Ennek érdekében – hasonlóan Ukrajnával foglalkozó legutóbbi elemzésünkhöz – az ukrán kérdés geopolitikai-nagyhatalmi, európai-regionális, illetve ukrajnai szintjét tekintjük át röviden.

Szerző: Tálas Péter

Teljes cikk: 2017/4.pdf

Kiberbiztonsági Stratégia 2.0 - A kiberbiztonság stratégiai irányításának kérdései

Manapság egyre inkább közhelynek számít, hogy a hálózat alapú információs rendszerek létfontosságú szerepet játszanak társadalmunkban. Ezzel együtt az a nézet is egyre szélesebb társadalmi beágyazottságra talál, ami szerint ezeknek a rendszereknek a megbízható működése és biztonsága alapvető a gazdaság és a társadalom egészének működése szempontjából. Ugyanakkor az információs rendszereket érő, azok biztonságos működését veszélyeztető események nagyságrendje, gyakorisága és a hatása az elmúlt időszakban folyamatos növekedést mutat, miközben az előrejelzések szerint ez a trend a jövőben tovább erősödik. Az információs hálózatok és rendszerek transznacionális jellege miatt a működésben fellépő zavarok és azok hatásai nem állnak meg az országhatároknál, érinthetnek több országot, egy egész régiót, vagy akár a teljes Európai Uniót. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy az információs rendszerek biztonsága és védelme kiemelkedő fontosságú terület nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A tanulmány a következő generációs kiberbiztonsági stratégia kidolgozói számára fogalmaz meg szakmai ajánlásokat elsősorban a nemzetközi elvárásoknak, valamint a kormányzati stratégiai irányítási rendszernek való megfelelés szempontjait szem előtt tartva.

Szerző: Beláz Annamária– Berzsenyi Dániel

Teljes cikk: 2017/3.pdf

Hol a pénz? A NATO védelmi kiadási trendjei és a közös teherviselés kérdései

"Amerika teljesíteni fogja kötelezettségeit, de ha nemzeteik nem kívánják azt látni, hogy Amerika elkötelezettsége a szövetség iránt csökken, mindannyiuknak meg kell mutatniuk támogatásukat a közös védelem iránt” – adta át Donald Trump elnök üzenetét James Mattis amerikai védelmi miniszter a NATO védelmi minisztereinek találkozóján 2017. február 15-én Ugyanezt erősítette meg Michael Pence amerikai alelnök az 53. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián három nappal később. Elemzésünk a támogatás és elkötelezettség központi kérdésévé emelt védelmi kiadások trendjeit vizsgálja meg a NATO tagállamai esetében, a kérdés politikai kontextusát is értelmezve.

Szerző: Csiki Tamás

Teljes cikk: 2017/2. pdf

A migrációs diskurzus margójára III. – A líbiai válság az európai migráció tükrében

Az elmúlt hónapok során a líbiai válságot tárgyaló diskurzus a magyar politikusok és média ingerküszöbét is elérte, illetve több elemzés is napvilágot látott a konfliktussal kapcsolatban. Az elmúlt öt év meddő békéltetési kísérleteit látva egyre többször hangzik el az az érv is, hogy mekkora ,,hiba” volt megbuktatni a Kaddáfi-rezsimet, és hogy a nyugati hatalmak ismét maguknak keresték a bajt. A jelenlegi elemzés arra tesz kísérletet, hogy nem vitatva az elkövetett hibákat, józanabb hangokat vigyen a diskurzusba, illetve rámutasson azokra a problémákra, amelyek a mai napig gátolják a sikeres észak-afrikai stabilizációt. A tanulmány – leszámítva a 2011-es beavatkozás körüli vitákat – ismertnek veszi a 2014 közepe előtti líbiai állapotokat, amelyet a szerző két elemzésben tárgyalt, és az azóta eltelt két év eseményeire, illetve a stabilizáció lehetőségeire fókuszál.

Szerző: Marsai Viktor

Teljes cikk: 2017/1. pdf