NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2022

Forradalmi technológiák Csehországban – Fókuszban a kiberbiztonság

Csehország biztonsági környezete az elmúlt években jelentős mértékben megváltozott, és a számos biztonsági kihívás, befolyásoló tényező, valamint a már viszonylag régóta zajló trendek kölcsönhatása révén egyre kiszámíthatatlanabbnak mutatkozik. Prága számára az elmúlt években az elsőszámú kihívás a gazdasági és a társadalmi fejlődés biztosítása volt. Miközben a közvetlen katonai támadás esélye minimálisnak volt tekinthető, fokozódott a nem katonai jellegű fenyegetések jelentősége, mint például a stratégiai ellátási láncok megszakadásának kockázata, a nemzetközi migráció negatív vonatkozásai, az egyre növekvő globális egyenlőtlenségek, valamint a gazdasági és a pénzügyi bűncselekmények számának növekedése. Habár a biztonsági fenyegetések elsősorban államokhoz köthetők, növekszik a nem állami szereplők jelentette, akár aszimmetrikusnak is nevezhető kockázatok mértéke.

Mivel Csehország számára is a NATO-tagság, illetve a szilárd alapokon nyugvó kollektív védelem jelenti az elsőszámú garanciát biztonságának megőrzésére, Prága szempontjából is kiemelt fontosságú a NATO tagállamaival és az Európai Unióval ápolt multilaterális mechanizmusok működésének megőrzése. A legnagyobb fenyegetést már 2014 óta az Oroszországhoz hasonló, egyoldalú politikai, gazdasági, katonai és hírszerzési nyomásgyakorlással, vagy akár nyílt katonai agresszióval önálló befolyási övezet kialakítására törekvő nemzetállami szereplők jelentik Prága számára – és Oroszországot tekintik ilyen szereplőnek. Ez a fajta nyomásgyakorlás, illetve a hírszerző és katonai műveletek pedig a kibertérre is kiterjednek.

Éppen ezért, a Csehországot érintő biztonsági kihívások között kiemelt helyen szerepelnek a kibertámadások. Elemzésünkben először lényegre törően áttekintjük a cseh stratégiai dokumentumok releváns tartalmi elemeit, bemutatva Csehország védelmi stratégiájának pilléres szerkezetét. Ezt követően bemutatjuk a kiberbiztonsággal kapcsolatos stratégiai irányokat, a kormányzati irányítási struktúra szerkezetét, a cseh kiberbiztonsági rendszer működési kereteit, valamint összefoglaljuk az elmúlt év fontosabb csehországi kiberbiztonsági eseményeit. Mindemellett röviden kitérünk az űrtechnológiával kapcsolatos fejlesztésekre is, mivel a fejlődő és felforgató technológiák (emerging and disruptive technologies) tekintetében Prága ezen a területeken is azonosít stratégiai célkitűzéseket.

Az orosz-ukrán háború és a Koreai-félsziget

A jelen elemzés azt mutatja be, hogy a 2022. február 24-én széles és nyílt háborúvá eszkalált orosz-ukrán fegyveres konfliktus milyen hatást gyakorolt a megosztott Koreai-félsziget államaira, s milyen magatartást váltott ki a Koreai Köztársaságból (Dél-Koreából), illetve az észak-koreai rezsimből (Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, KNDK). Emellett arra is kitér, hogy milyen lehetőségeket, illetve milyen kockázatokat hordoz a háború a két koreai állam szempontjából.

Szerző: Csoma Mózes

Teljes cikk: 2022/14. pdf

A szerb külpolitika az ukrajnai háború árnyékában

Az ukrajnai háború kezdete óta a délkelet-európai államok döntő többsége csatlakozott az EU által előirányzott szankciókhoz, egyes országok a humanitárius mellett hadianyag szállítmányokat is küldtek Ukrajnába, miközben elítélték az orosz támadást. Ez alól kivételt képez Szerbia és Bosznia-Hercegovina (ez utóbbi esetében elsősorban annak szerb entitása, a Republika Srpska ellenállása miatt). Belgrád helyzete sajátos, mivel már a jelenlegi válság előtti külpolitikájában egyensúlyozni próbált a különböző nagyhatalmak között. Egyszerre igyekszik előremozdítani az uniós csatlakozási folyamatát és megőrizni jó kapcsolatát Oroszországgal, illetve fejleszteni gazdasági és politikai együttműködését Kínával.

Az ukrajnai háború ugyan nem jelent közvetlen biztonsági fenyegetést Szerbiára nézve, a jelenlegi helyzet mégis komoly próbatételt jelent a szerb külpolitika számára. Az ország nyugati partnerei elvárnák a határozottabb kiállást Ukrajna mellett és az oroszokkal szembeni szankciókhoz való csatlakozást, ami viszont gazdaságilag és belpolitikailag kedvezőtlenül érintené a kormányzatot.

Jelen elemzés arra tesz kísérletet, hogy feltárja, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a szerb külpolitikának a jelenlegi válság miatt, mik az erre adott válaszai, és miként befolyásolja mindez az ország nyugati, illetve orosz kapcsolatait.

Szerzők: Egeresi Zoltán - Holka Aranka

Teljes cikk: 2022/13. pdf

A nyugat-balkáni útvonal – migrációs trendek magyar szemszögből

Az utóbbi hónapokban folyamatosan nő az irreguláris migrációs nyomás Magyarország déli határán. Ez látható a hivatalos adatokból, és erről számolnak be a határon szolgálatot teljesítő rendőrök és katonák is. Míg a 2020–2021-es növekedést az illegális határátlépési kísérletek számában betudhattuk legalább részben a Covid–19 járvány miatt bevezetett korlátozások feloldásának, a 2022-es adatok további emelkedését már nem foghatjuk erre. Bár a jelenlegi érkezésszámok messze elmaradnak a 2015-ös szinttől, ez nem jelenti azt, hogy az illegális migráció ma ne jelentene biztonsági kihívást vagy ne hordozna magában biztonsági kockázatokat. A tanulmány a rendelkezésre álló adatok elemzésén keresztül vizsgálja a migrációs mozgásokat és hívja fel a figyelmet az összefüggésekre. Földrajzi tekintetben a Magyarországot legközvetlenebbül érintő nyugat-balkáni útvonalra, időben pedig elsősorban a 2020 utáni folyamatokra összpontosít, míg a migráció válfajait tekintve kizárólag annak irreguláris formájával foglalkozik.

Szerző: Pénzváltó Nikolett

Teljes cikk: 2022/12. pdf

Az európai stratégiai autonómia próbája – Az új generációs francia-német-(spanyol) fegyverzeti programok aktuális helyzete és kilátásai

A francia-német miniszteri tanács 2017 júliusában döntött a jövő légi harci rendszer (Future Combat Air System, röviden FCAS) és a szárazföldi harci rendszer (Main Ground Combat System, röviden MGCS) elindításáról, melyet a felek a 2018 júniusi mesebergi és a 2019 októberi toulouse-i határozatban is megerősítettek. Amennyiben ezen programok sikerrel járnak, az egyrészt rendkívüli katonai, technológiai és politikai sikert jelentene a részes országok számára, másrészt kézzel fogható előrelépést jelentene az európai stratégiai autonómiában is. Figyelembe véve azonban a programok rendkívüli komplexitását, az egymástól eltérő francia és német szempontokat, valamint a jelenleg zajló hadiipari vitákat, joggal vonhatjuk kétségbe megvalósíthatóságukat. Az alábbi elemzésben az FCAS és az MGCS programok stratégiai-politikai kontextusát, aktuális helyzetét és lehetőségeit mutatjuk be.

Szerző: Speck Gyula

Teljes cikk: 2022/11. pdf

Török akadály a svéd és finn NATO-csatlakozás előtt

2022. május 18-án Svédország és Finnország hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Törökország azonban jelezte, hogy csak feltételekkel támogatja a két észak-európai állam felvételét a Szövetségbe. A török követelések között két központi elem rajzolódott ki: szigorúbb terrorizmus elleni fellépés, valamint a Törökországgal szembeni fegyverexport-tilalom megszüntetése. Június 28-án, a madridi NATO-csúcstalálkozó első napján végül megállapodás született a három állam között, amelynek eredményeként Ankara a csatlakozási tárgyalások megindítása mellett szavazott. A két új tag felvétele az orosz–ukrán háború árnyékában gyors ütemben halad: július 4-én be is fejezték a csatlakozási tárgyalásokat, július 5-én pedig a tagállamok képviselői aláírták a csatlakozási jegyzőkönyvet. Törökország azonban elviekben még mindig megakaszthatja a folyamatot, hiszen a csatlakozási jegyzőkönyvet mind a harminc NATO-tagállamnak ratifikálnia kell. Recep Tayyip Erdoğan török elnök június 30-án úgy fogalmazott, Stockholmnak és Helsinkinek először „be kell tartania az ígéreteit”, különben a jegyzőkönyv nem fog eljutni a török parlamentig. A Török Nagy Nemzetgyűlés tervezetten október 1-ig nyári szüneten van. Emellett taktikai megfontolások is vezethetnek ahhoz, hogy Ankarában esetleg nem sietnek majd a ratifikációval.

A tanulmány bemutatja a Törökország és Svédország, illetve kisebb részben Finnország közötti konfliktus okait. Emellett a terrorizmus Törökország és nyugati szövetségesei általi eltérő értelmezését és az ebből fakadó feszültségeket helyezi a középpontba. Az elemzés arra is rámutat, hogy a kurd kérdés/terrorkérdés várhatóan a jövőben is hasonló problémákat fog okozni a NATO-n belül különböző ügyek kapcsán, amennyiben nem közelednek a percepciók és/vagy álláspontok.

Halmozódó válságok – Pakisztán és Srí Lanka az orosz-ukrán háború árnyékában

A 2022. február 24-én kezdődött közvetlen orosz támadás Ukrajna ellen történelmi jelen­tő­ségű, sorsformáló esemény az európai kon­ti­nensen. Ennek felismerését a nyugati világ összetett reakciói, és az azok nyomában járó változások elkerülhetetlenné tették a térség szakértői számára. Sokkal kevesebben hang­sú­lyozták viszont azokat a nehézségeket, me­lyeket a háború Dél-Ázsia országaira nézve idézett elő. Itt a kialakuló áruhiány és áremel­ke­dések összekapcsolódtak a korábbról ere­dez­­tethető gazdasági és társadalmi feszültsé­gek­kel. Emiatt – miközben a térség fizikai ér­te­­lemben igen távol fekszik a háborús zónától – a harcok közvetve bár, de sokkal erősebb ha­tást gyakoroltak egyes dél-ázsiai kormányok sorsára, mint például a háborús övezettel szom­­szédos kelet-európai térségben. Két ál­lam, Pakisztán és Srí Lanka sínylette ezt meg a legerősebben. Noha jelenlegi helyzetük ko­ránt sem azonos, az évek óta maguk előtt gör­ge­tett strukturális problémák első­ként a ko­ro­na­vírus-járvány, napjainkban pe­dig a háború gaz­dasági hatásaival összekapcsolódva, össze­tett, nehe­zen kezelhető válságot ered­mé­nye­zett mind­ket­­tőjük esetében. Elem­zé­sünk az ő példáju­kon keresztül mutatja be a szak­po­li­ti­kai hibák és balsze­ren­csés történelmi fordu­la­tok hatá­sa­i­nak egymásra halmozó­dá­sát, ami gazdasá­guk megrendüléséhez, és nemrég még komoly tá­mo­­gatásnak örvendő kormányaik bu­kásához ve­zetett.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2022/9. pdf

Megerősített elrettentés és védelem – a NATO új stratégiai koncepciójának és madridi csúcstalálkozójának értékelése

 A NATO tagállamainak állam- és kormány-fői, illetve az Észak-atlanti Szerződés Szer­vezetének partnerei 2022. június 28-30-án Madridban tartották meg a szövetség mára már általánossá vált „éves, rendes” csúcs­ta­lál­kozóját. Igaz, a február 24-i virtuális, illetve a március 24-i brüsszeli, személyes részvétellel lezajló rendkívüli csúcstalál­ko­zók után a júniusi már a harmadik NATO-csúcs volt idén. Mivel a szövetség 73 éves tör­ténete során még egyetlen évben sem tartottak három csúcstalálkozót, a 2022-es madridi csúcs valószínűleg már ezzel is különlegesként írta be magát a NATO tör­té­netébe. Ha ehhez hozzátesszük, hogy – még ha korábban nem is tervezetten, de– új ál­la­mokat is meghívtak a csatlakozásra (Finn­országot és Svédországot), továbbá új stra­tégiai koncepciót is elfogadott a szövetség, sokan alighanem történelmiként tekintenek majd a mostani találkozóra is. Különöskép­pen három okból kifolyólag: a NATO–Orosz­ország kapcsolat a hidegháború vége óta nem látott konfliktusos jelleget öltött, mert Moszkva „a legnagyobb közvetlen katonai fenyegetéssé” vált – de nem számolták fel a konzultációt lehetővé tevő kereteket és csatornákat –; ebből eredően a tagállamok védelmi képességét tovább erősítik, először valósul meg a keleti tagállamok területén ál­landó telepítés egy parancsnoki elemmel, és új hangsúlyokat kapnak a katonai el­ret­tentést célzó intézkedések; végül pedig elő­ször jelenik meg NATO stratégiai koncep­ció­ban a Kínai Népköztársaság kihívásként – óvatos egyensúlyt tartva az amerikai–kí­nai nagyhatalmi versengés és az európai–kínai gazdasági együttműködés érdekei kö­zött.

Elemzésünk a madridi NATO-csúcstalál­ko­zó­hoz kapcsolódó legfontosabb döntése­ket veszi számba és értékeli stratégiai szem­pontból, az új stratégiai koncepció re­le­váns elemeire is reflektálva.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Tálas Péter

Teljes cikk: 2022/8. pdf

A finn és a svéd NATO-tagság és lehetséges következményeik

 Sauli Niinistö finn elnök és Sanna Marin kormányfő 2022. május 15-én, Mag­da­le­na Andersson svéd­ mi­nisz­terel­nök pedig egy nappal később jelentette be, hogy or­szága csatlakozni kíván az Észak-at­lan­ti Szerződés Szer­ve­zeté­hez (NATO). Jóllehet a finn és svéd NA­TO-tag­­ság az orosz-ukrán há­ború ál­tal ki­vál­tott for­ra­dal­mi lépésnek tű­nik a két katonai töm­bökön kívüli ország biz­­tonság­po­litiká­já­ban, döntéseiket nem te­kint­het­­­­jük előz­­mény nélkülinek. Finn­or­­­szág­ban 1995-ben zajlott le az el­ső NA­TO-vita, majd 2006-ban és a 2008-as grúz-orosz há­bo­rút kö­ve­tően is­­­mét na­pi­rendre ke­rült a kérdés. A két ország az észak-at­lan­ti szövetséggel való 1990-es évek­beli kap­­cso­­lat­fel­vé­te­lt (Euro-atlanti Együtt­­mű­­kö­­­dé­si Tanács, Part­­ner­ség a Bé­­­kéért) kö­­­ve­tő­en, a 2014-es ukrajnai ese­mé­nyek ha­tá­­sá­ra szélesítette ki és mé­­lyí­tette el a NATO-val való együtt­mű­kö­­­dé­sét. En­nek eredményeként Finnor­szág és Svéd­ország erős NA­TO-part­ner­ré vált, s lé­nyegébenolyan kö­­zel állnak a szövetséghez, amennyire csak egy or­szág anélkül kerülhet, hogy hivatalo­san is tagja lenne. Közös hadgyakor­la­to­­kat tartanak, megosztják egymással hír­szerzési információikat; Svédország és Finnország egyaránt támogatta a szö­vet­­ség balkáni és afganisztáni misszióit, s part­ner­ként résztvesznek a NATO Rea­­gá­ló Erők (NRF) tevékenységében is. Mi­vel a két ország biztonság- és véde­lem­­­politi­ká­já­ról bő szakirodalom áll ren­delkezés­re, elemzésünk csupán a tag­sá­gért való aspirációhoz ve­ze­tő for­du­lat fo­lyamatát mu­tatja be, valamint azt, hogy a két or­szág mi­lyen katonai képes­sé­ge­ket hoz­hat a szö­vet­ségbe.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Etl Alex – Tálas Péter – Varga Domonkos

Teljes cikk: 2022/7. pdf

Hungarian public opinion on security, defense and threats (2021)

The Institute for Strategic and Defense Studies (ISDS) conducted a new societal survey to analyze the main characteristics of  Hungarian security perception. This analysis presents the primary results of the survey, specifically high-lighting the societal attitudes and knowledgeconcerning defense expenditures, military capabilities, allies and threats.

Authors: András György Deák - Alex Etl - Zoltán Felméry

Full article: 2022/6. pdf

Forradalom vagy kiigazítás? A német haderő fejlesztésének kérdései az orosz-ukrán háború fényében

Oroszország Ukrajna elleni újabb katonai agressziója nem csupán a német–orosz kapcsolatok átértékelését kényszerítette ki 2022. február 21-27 között, hanem olyan kül- és biztonságpolitikai tabukat döntött meg, valamint védelempolitikai döntéseket eredményezett, amelyek precedens nélküliek Németország modern történetében. Bár az elmúlt két hónapban fontos fejleményeket láttunk több kérdésben is, elemzésünk nem a német-orosz kapcsolatok átalakulására, az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatásra vagy a NATO-n belüli, a szövetség védelmi és elrettentési képességét megerősítő német lépésekre, hanem szűk fókuszban a német védelempolitikára vonatkozó – ugyancsak „forradalmiként” jellemezhető – döntésekre és ezek lehetséges következményeire, megvalósítására fókuszál. Arra keressük módszeresen a választ, hogy a védelmi kiadások bejelentett megnövelése a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékára, valamint a 100 milliárd euró értékű védelmi modernizációs alap mit jelent a gyakorlatban, milyen felhasználási lehetőségei vannak, és a politikai döntést követő első szakpolitikai jelzések milyen irányokra mutatnak a haderő-modernizáció és képességfejlesztés terén.

Szerzők: Csiki Varga Tamás - Etl Alex

Teljes cikk: 2022/5. pdf

Közvetítő szerepben – Törökország és az orosz-ukrán háború

2022. február 24-én kezdődő orosz-ukrán háború számos fontos geopolitikai vál­to­zás­sal járt a környező régiókra nézve (is). A há­bo­rú hatásai – noha egyelőre messze va­gyunk attól, hogy végleges mérleget vonhas­sunk – már érezhe­tő­ek a Fekete-tenger má­so­dik leg­­nagyobb hatalmánál, Törökország­nál is. A kisázsiai állam ráadásul speciális hely­zet­­­ben van: mivel Ankara az utóbbi években Ukraj­ná­val és Orosz­­or­szág­­­­gal is igyekezett jó kap­cso­latokat kiépíteni, a háború kirobbaná­sá­val igen sajátos szituáció­ba került. Eddigi egyen­­súlyozásra épülő kül­po­li­tikája ugyanis – egy­részt Oroszország és a NATO, másrészt Uk­­raj­­­­na és Oroszország között – komoly stressz­­­­tesztnek lett kitéve. Ez a szituáció ed­dig a két fél közötti választás szükséges­ségé­­nek elodázására, a szankciópolitikából va­ló ki­ma­ra­dásra és a hely­­zethez képest mind­két féllel jó kapcsolat kialakításá­ra/meg­tar­tá­sára kész­tette Anka­rát, amely így hiteles köz­vetítő féllé vált a konfliktus során, és vél­he­tően a jövőben is ennek fenntartására tö­rek­szik majd. Jelen tanulmány a török-ukrán és a török-orosz reláció fejlődését, illetve a háború so­rán tanúsított török magatartást muta­tja be, egyúttal értékeli a török követítési törek­vé­se­ket is.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2022/4. pdf

A magyar biztonságpercepció jellegzetességei

Intézetünk 2021 decemberében, 1000 fő bevonásával közvélemény-kutatást végzett a magyar biztonságpercepcióról. Elemzésünk ezen felmérés legfontosabb, elsődleges eredményeit mutatja be. Írásunkban kitérünk a magyar társadalom védelmi kiadásokkal, katonai képességekkel, szövetségi rendszerekkel, valamint társadalmi félelmekkel összefüggő informáltságának és várakozásainak vizsgálatára, illetve rövid értékelésére.

Szerző: Deák András György - Etl Alex - Felméry Zoltán

Teljes cikk: 2022/3. pdf

Mianmar egy évvel a katonai hatalomátvétel után – következmények és kilátások

2021. február 1-én hajnalban lezárult egy politi­ka­történeti korszak a Mianmari Állam­szö­vetség Köztársaságának életében, amikor a Tatmadaw, a délkelet-ázsiai ország fegyve­res ereje Min Aung Hlaing főpa­rancs­nok­kal az élén őrizetbe vette a 2020. no­vem­ber 8-i vá­lasz­tásokon győz­tes Nemzeti Liga a Demo­krá­ciáért párt kor­mány­alakításra ké­szü­lő ve­ze­tőit Aung Szán Szú Csí külügy­mi­nisz­ter-államtanácsossal és Vin Mjint köz­tár­sasági elnökkel egyetemben. Ezzel párhu­za­mosan pedig választási csalásokra – az­az értelme­zé­sük szerint a hatalom törvényte­len, erő­sza­kos megragadásának kísérletére – hi­vat­koz­va megakadályozta a parlament az­nap ese­dékes magalakulását is. Miután a tör­vény­­ho­zó és végrehajtó hatalom működését ellehetet­le­nítette, a Tatmadaw vezérkara sa­ját irányítá­sa alá vonta az országnak azon részét, amely fe­lett egyáltalán érvényesült a központi állam­igaz­gatás. Egy év telt el az ál­lam­csíny óta, ami egy rövid számvetésre már al­kalmat ad. Alábbi elem­zésünkben erre vál­lal­kozunk, külön fi­gyel­met szentelve az or­szág belbiztonsági helyzete ala­kulásának, az összetett válság gazdasági kö­vet­kez­mé­nyei­nek és a katonai kormányzat nem­zet­közi moz­gásterének is.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2022/2. pdf

A Moszkva által követelt biztonsági garanciákról

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021. november 18-ai beszédében Szergej Lavrov külügyminiszternek azt a feladatot szabta, hogy dolgozzon ki hosszútávú biztonsági garanciákat Oroszország számára. Az elnöki beszéd az ukrán határok közelében zajló újbóli orosz csapatösszevonás kontextusában hangzott el, melyről amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva a média először október elején számolt be. Az orosz vezetés tehát egyértelműen a katonai fenyegetésen keresztül próbálja meg tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a Nyugatot. Vlagyimir Putyin meggyőződése, hogy a Nyugat csakis az erő nyelvén ért, nem tűnik alaptalannak, hiszen – ahogy tavaly tavasszal – úgy a mostani erődemonstrációval is sikerült kivívnia Washington figyelmét. Az orosz vezetés számára a Nyugattal való jó viszony immáron önmagában nem cél, hiszen a Kreml tapasztalata szerint az nem eredményezte a múltban az orosz érdekek figyelembevételét. Elemzésünkben azt vizsgáljuk meg, milyen követelései és céljai vannak Moszkvának a tegnap megkezdett amerikai–orosz tárgyalásokkal össze­függésben.