JLI SVKP Elemzések 2025

A Sanghaji Együttműködési Szervezet 2025 szeptemberi tiencsini csúcstalálkozójáról

A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (Shanghai Cooperation Organization – SCO) tiencsini csúcstalálkozója (2025. augusztus 31. – szeptember 1.) egy az Egyesült Álla­mokkal és szövetségeseivel szembeni politi­kai demonstráció volt, a szervezet pedig a Kínai Népköztársaság szuperhatalmi törek­véseinek platformjaként mutatkozott meg. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy az SCO szimbolikus tiencsini felértékelődése elsősorban kinek volt köszönhető: a Hszi Csin-ping vezette Kínának, amely vitathatatlanul ügyesen használja ki az amerikai adminisztrációval szembeni növekvő nemzetközi elégedetlenséget; a Vlagyimir Putyin vezette Oroszországi Föderációnak, amely a kínai–orosz politikai és gazdasági együtt-működés elmélyítését remélve az idei talál­kozón retorikailag teljes mértékben támogatta Peking elképzelését a világrend újjáépítéséről, sőt gyakorlatilag elismerte Kína vezető szerepét a „Globális Dél” országai felett is; vagy a találkozón jelen sem lévő Donald Trumpnak, akinek elnöksége alig több mint fél éve alatt látszólag sikerült még Indiát is Kína karjaiba üldöznie. Nincs egyetértés a tiencsini csúcs helyiértékének meghatározása kapcsán sem: míg a kommentátorok egy része a világrend-változás egyfajta mérföldköve-ként igyekszik bemutatni, mások úgy vélik, hogy Kína Tiencsin után sem rendelkezik a globális vezetéshez szükséges tulajdonsá­gokkal és képességekkel, a többiekről nem is beszélve. Az elemzés néhány olyan vonásra és fejleményre világít rá a főszereplő hatalmak – Kína, India és Oroszország – vonatkozásában, amelyek segítenek árnyaltabb válaszokat adni a fenti kérdésekre.

Szerzők: Deák András György – Háda Béla – Tálas Péter

Teljes cikk: 2025/16.

A Zapad-2025 hadgyakorlatról

2025. szeptember 12-16. között tartják Beloruszban a Zapad-2025 orosz–belorusz hadgyakorlatot, amelyet több szempontból is komoly figyelemben részesítenek a nemzetközi média és a biztonságpolitikai szakma képviselői. Egyrészt, mert a négy nagy orosz hadgyakorlat – a Zapad (Nyugat), a Vosztok (Kelet) a Centr (Központi) és a Kavkaz (Kaukázus) – közül ez a leghosszabb múlttal rendelkező. Másrészt, mert mind az orosz, mind pedig az európai biztonság számára ennek a gyakorlatnak a legfontosabbak a katonai és politikai üzenetei stratégiai szempontból (ti. mit csinálnak és milyen forgatókönyvek alapján). Harmadrészt azért, mivel a 2014 óta tartó orosz–ukrán konfliktus 2022. februári, teljes körű háborúvá való eszkalálása, továbbá a NATO Finnországgal és Svédországgal való kibővülése óta ez az első Zapad hadgyakorlat. A 2023-ban bejelentett gyakorlatot ugyanis végül nem tartották meg. Ha ehhez hozzátesszük, hogy többek szerint a 2021-es Zapad hadgyakorlat orosz részről egyfajta előkészítése volt az Ukrajna elleni agressziónak, a Zapad-2013 pedig a Krím annexiójának, aligha csodálkozhatunk a Zapad-2025 iránti fokozott figyelmen. Jelen írásunkban a tervezett hadgyakorlatot, illetve a gyakorlattal kapcsolatos európai reakciókat mutatjuk be. Továbbá arra is keressük a választ, hogy miként értelmezzük a Zapad-2025-öt: egyfajta politikai demonstrációként, a putyini vezetés következő destabilizáló lépésének előkészítéseként, vagy csupán a megváltozott biztonsági helyzethez való orosz alkalmazkodásként, ahogy azt szervezői állítják?

Szerző: Tálas Péter

Teljes cikk: 2025/15.

Izrael Állam afrikai kapcsolatrendszere

Az afrikai kontinens a 21. században egyszerre vált a nagyhatalmi versengés egyik kulcsfontosságú színterévé és – erőforrásai, valamint fejlődési potenciálja miatt – a század egyik lehetséges „győztesévé”. Ez a kettősség jól tükröződik az aktuálpolitikai folyamatokban. A megerősödő anti-kolonialista nemzeti mozgalmak az egykori gyarmattartó európai hatalmak térvesztését eredményezik, miközben régi-új, globális szerepre törekvő országok, mint Oroszország és a Kínai Népköztársaság, igyekszenek kihasználni a keletkezett űrt. Az ezekhez az országokhoz fűződő kapcsolatok jellege – miszerint alá-fölé rendeltségi vagy valódi partneri viszonyt céloznak meg – azonban továbbra sem egyértelmű. A nagyhatalmak mellett számos regionális és feltörekvő ország is jelentős befolyással bír Afrikában különböző kulturális, gazdasági és politikai motivációk mentén. Ugyanakkor bizonyos országok – akár tudatosan fenntartott – alacsony láthatóságukkal aszimmetrikus szerepet töltenek be Afrikában – ilyen ország Izrael is. Az elemzés az elmúlt évtizedek stratégiai folyamatait áttekintve Izrael afrikai szerepét és célkitűzéseit vizsgálja.

Szerző: Fodor Márk Joszipovics

Teljes cikk: 2025/14.

A Fülöp-szigetek haderőfejlesztésének tengeri dimenziója – eredmények és kilátások

A mögöttünk álló évtized folyamán Vietnám mellett a Fülöp-szigetek volt az a délkelet-ázsiai állam, amely a leggyorsabban növelte védelmi célú kiadásait. Hasonlóságuk emellett kiterjedt a modernizációs szükségleteikre is: mindketten jelentős haditechnikai lemaradást mutattak a régióban tapasztalható viszonyok­hoz képest, miközben a Dél-kínai-tengeren te­rületi vitában állnak a fegyveres erőit rendkívül gyors ütemben fejlesztő Kínai Népköztársaság­gal. Manila a 2010-es évek végéig gyenge ha­tásfokkal valósította meg a fejlesztési terveit, ám Peking nem az elvárt mértékben „jutalmaz­ta” a megbékítését célzó filippínó politikai vo­nalvezetést, így az utóbbi években újra inten­zívebbé váltak a szigetország fegyver-beszerzései. Ezzel párhuzamosan védelmi együttműködései is fejlődnek a régióban, ami nyomot hagy a haderő-fejlesztés konkrét irányain és ütemén is. Elemzésünk a Fülöp-szigetek fegyverkezési programjának azon aspektusaival foglalkozik, amelyek a tengeri önvédelmi képességek fejlesztéséhez kapcso-lódnak.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2025/13.

Integrációs törekvések a türk világban: a Türk Államok Szervezete

Magyarország adott otthon a Türk Államok Szervezete informális csúcstalálkozójának 2025. május 20-21-én. Az egyre meghatározóbb szerepre szert tevő szervezet a türk államok közötti legfontosabb egyeztető platform, az integrációs-egyeztető törekvések fóruma, amely jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Magyarország 2018-ban csatlakozott megfigyelőként az akkor még Türk Tanácsnak (Turkic Council) nevezett kormányközi szervezethez, 2025-ben pedig első alkalommal adott otthont az immár Türk Államok Szervezetének nevezett tömörülés informális csúcstalálkozójának. Az elemzés a türk világban zajló integrációs együttműködési folyamatot, különösképp a Türk Államok Szervezetének fejlődését mutatja be és értékeli.

Szerző: Egeresi Zoltán

Teljes cikk: 2025/12.

A regionális védelmi kiadások elemzése – Ázsia

Átalakuló világrendünkben a hatalmi képességek egyik indikátorát a katonai/védelmi célokra fordított erőforrások jelentik, ugyanis katonai eszközöket, hadianyagokat, védelmi felszerelést, kiképzést és a jövőre vonatkozó haditechnikai fejlesztéseket stb. az erőforrások függvényében tudnak biztosítani az államok. E tekintetben a 2008/2009-es gazdasági világválság cezúrát jelentett, ugyanis – legkésőbb – ettől az időszaktól a klasszikus nyugati nagyhatalmak fokozatosan veszítenek hatalmi képességeikből. Ez a hatalomvesztés relatív a felemelkedő globális és regionális hatalmakkal szemben, aminek hátterében először a változó gazdasági hatalmat, majd a politikai érdekartikuláció új hangsúlyait, végül pedig az érdekérvényesítés katonai eszközeinek fejlesztési lehetőségeit láthatjuk az elmúlt évtizedben. Az elemzés Ázsia védelmi kiadásainak 2008 utáni alakulását mutatja be, a kontinentális szintű tendenciák mellett külön is figyelmet szentelve annak, hogy milyen tényezők formálták az egyes kiemelkedő jelentőségű államok védelmi ráfordításait. Ennek során az információkat 2023-ig dolgozza fel, mert az az utolsó év, amikorra hiteles (nem csupán becsült) adatokkal rendelkezünk.

Szerzők: Csoma Mózes – Farkas Domonkos – Felméry Zoltán – Háda Béla – Márton Richárd

Teljes cikk: 2025/11.

Az orosz–ukrán háború harmadik évének tanulságai

Elemzésünk az orosz–ukrán háború harmadik évének tanulságait foglalja össze. Ennek so­rán szólunk az év katonai mérlegéről és a há­ború befejezésének esélyeiről, az orosz gaz­daság állapotáról és az Oroszországnak nyúj­tott támogatásról, a legfontosabb ukrán tár­sadalmi és politikai vitákról, az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásról, a fegyver­szállításokról és a védelmi jellegű támogatá­sokról, valamint a legfontosabb szereplőknek a háború harmadik éve során tanusított ma­gatartásáról.

Szerzők: Csiki Varga Tamás – Csoma Mózes – Deák András György – Egeresi Zoltán – Háda Béla – Jójárt Krisztián – Kemény János – Tálas Péter

Teljes cikk: 2025/10.

Ukrajna katonai támogatása az orosz-ukrán háború harmadik évében

Elemzésünkben – az orosz–ukrán háború har­madik évének értékeléséhez kapcsolódva – azt mutatjuk be, hogy milyen típusú és volumenű katonai támogatást kapott Ukrajna a nemzetközi közösség tagjaitól. Bár közismert állítás, hogy Ukrajna nyugati támogatás nélkül nem tudná folytatni honvédő háborúját, ezt a tényt előzetesen mi is hamgsúlyozzuk. Volodimir Zelenszkij elnök egy február elejei interjúban azt állította, hogy a fronton használt fegyverzet és katonai felszerelés 40%-át Ukrajnában gyártják, 30%-át pedig az Egyesült Államok szállítja. A külföldi támogatás jelentőségét Ivan Havriluk ukrán védelmi miniszterhelyettes is megerő-sítette, mondván: a minisztérium szerint a fronton használt felszerelések 70%-a nemzet-közi támogatásokból származik.

Szerző: Kemény János

Teljes cikk: 2025/9.

Oroszország támogatása az orosz-ukrán háború harmadik évében

Elemzésünkben – az orosz–ukrán háború har­madik évének értékeléséhez kapcsolódva – azt mutatjuk be, hogy Oroszország milyen típusú és volumenű segítséget kapott az ukrajnai agresszióját támogató legfontosabb partnereitől – Kínától, Észak-Koreától és Irántól – a háború harmadik évében.

Szerző: Kemény János

Teljes cikk: 2025/8.

Biztonságpolitikai konferencia Münchenben – Tanulságok Európa számára

Bár az elmúlt három évben az átalakuló világrend és az orosz–ukrán háború jelentették a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia (Münich Security Conference) általános keretét, illetve fő specifikus témáját, és ez ebben az évben sem változott, a Trump-adminisztráció európai bemutat-kozása és egy várt/remélt orosz–ukrán „béketerv” körvonalazása 2025-ben elvitte a show-t. Értékelésünk a konferencia értelmezési keretét adja a legfontosabb tanulságok azonosításával Európa számára – kiemelten azzal a következtetéssel, hogy mindez csupán az orosz–ukrán háború lehetséges lezárásának a bevezető aktusa volt.

Szerző: Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2025/7.

Egyszeri vagy rendszerszintű a rezisztencia? Orosz makrogazdasági helyzet a háború harmadik évében – és a kilátások

Az orosz gazdaság szankciós ellenálló- és háborús képességeit illetően erősen megosztott az elemzői közeg. A makrogazdasági pálya jó eredményeit részben magyarázza a múltból felhalmozott és frissen beérkezett exportbevételek elköltése. Ugyanakkor ezek a források kimerülőben vannak, az orosz gazdasági tevékenység távolodik a békebeli viszonyoktól, a fejlődési pálya az egyensúlyitól. Mindez nem feltétlenül a háború végét vetíti előre, de eggyel több okot adhat a fejfájásra a döntéshozóknak. A szankciók mindeddig meglepően keveset tettek hozzá az orosz kivéreztetéshez. A fő gazdasági kockázat a háború, nem annyira a szankciók. Mindazonáltal utóbbiak szerephez juthatnak a nyugati magatartás változása mentén, illetve ha azokat megtámogatják a globális piaci fundamentumok és környezet, jelentősen rontva az orosz kilátásokat.

Szerző: Deák András György

Teljes cikk: 2025/6.

Trump és Grönland

Donald Trump Grönland „megszerzését” második elnökségi ciklusának egyik korai célitűzéseként hirdette meg, mint az amerikai és a nemzetközi biztonság érdekében álló lépést. Bár erről már 2019-ben is beszélt, és akkor meg kívánta volna vásárolni a szigetet Dániától, most nagyobb visszhangott váltott ki az ötlet, ugyanis a szavakat tényleges diplomáciai lépések is követték, és a nemzetközi médiafigyelmet az ragadta meg leginkább, hogy „nem zárta ki a katonai erő használatát sem”. Elemzésünkben áttekintjük az amerikai elképzelés megvalósításának reális lehetőségeit, korlátjait, és értékeljük a valószínűbbnek tekinthető forgatókönyvek várható következményeit.

Szerző: Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2025/5.

Trump és a Panama-csatorna

Ahogy Grönland esetében, Donald Trump a Panama-csatornára vonatkozóan is bejelen-tette „igényét” arra vonatkozóan, hogy újból megerősítse az amerikai befolyást a straté-giai jelentőségű közlekedési–szállítási útvo-nal és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra felett. Avagy Trump megfogalmazásában „visszaszerezze a csatornát”.A migrációs tárgyalások mellett e cél elérését szolgálta Marco Rubio amerikai külügyminiszter február 2-i útja, amely beiktatása után elsőként Latin-Amerikába, ezen belül is Panamába vezetett. Az elemzés az amerikai igény valóságtartalmát, a reális lehetősége-ket és a nyomásgyakorlás várható következ-ményeit tekinti át.

Szerző:Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2025/4.

Trump és a NATO: Mire lenne elég a GDP 5%-át kitevő védelmi költségvetés?

A kampányígéreteknek és az előzetes várakozásoknak megfelelően Donald Trump már beiktatása előtt, december 20-án jelzett európai szövetségeseinek: a tranzakcionalizmus kora visszatért, az Egyesült Államoknak „kiszervezett” európai védelem nem fenntartható. Ennek szellemében nagyobb ráfordítást, a védelmi kiadások dinamikus növelését várja a NATO-tagállamoktól – egészen a nemzeti össztermék (GDP) 5%-os szintjéig. Elemzésünk azt mutatja be, mit jelentene egy ekkora növelés, mire lenne elegendő az európai védelmi képességek megerősítése terén?

Szerző: Csiki Varga Tamás

Teljes cikk: 2025/3.

A vietnámi haderőfejlesztés trendjei, 2014-2024

A jelen elemzés Vietnám (vagy hivatalos nevén Vietnámi Szocialista Köztársaság) haderőfejlesztési trendjeit mutatja be az elmúlt évtizedre visszatekintően, a londoni székhelyű International Institute for Strategic Studies (IISS) nemzetközi kutatóintézet Military Balance+ adatbázisa és egyéb szakértői források alapján.

Szerző: Háda Béla

Teljes cikk: 2025/2.

Észak-koreai katonák az orosz–ukrán fronton

2024 október-november fordulóján a nem­zet­közi közvéleménynek azzal kellett szembe­sül­nie, hogy az orosz és az észak-koreai ve­zetés eszkalálta az orosz-ukrán háborút az­zal, hogy Phenjan – lőszerek és balisztikus ra­kéták után –, észak-koreai katonákat is kül­dött az orosz-ukrán frontra. Elemzésünk en­nek a lépésnek motivációit, okait, körülmé­nyeit, illetve lehetséges következményeit tár­gyalja.

Szerző: Csoma Mózes

Teljes cikk: 2025/1.